A tarcali gyűlésen (Könyves) Kálmán király – felülvizsgálva I. (Szent) István ­törvé­nyeit – az ország előkelőivel kiadja ún. I. törvénykönyvét, melyet Szerafin esztergomi érsek parancsára a külföldi Albericus pap foglal írásba. A törvénykönyv egyes rendelkezései nagyszabású reformokra engednek következtetni az ­adóz­tatás és azzal összefüggésben a hadszervezet (35., 40., 45., 79–81.), valamint a ­bíráskodás (2., 7–10., 13., 24.), továbbá a királyi birtokpolitika és a birtokjog (1., 15–18., 20–21., 32.) terén. Más ­intézke­dések részletesen szabályozzák a megyei királyi bírák működését (11–12., 23., 28–31., 37.), a perbeli idézés, a tanúskodás és az istenítéletek rendjét (5–6., 14., 26–27., 64., 83.), a vámok és a ­kereske­delem kérdéseit, ide értve a határőrzést és határátlépést is (25., 33–34., 36., 77–78., 82.). A büntetőjogi rendelkezések a tolvajlás esetei (51–56., 62–63., 84.) mellett a gyilkossággal és magzatgyilkossággal (50., 58.), az asszonyrablással (59.), a házasságtöréssel (61.) és a boszorkánysággal és varázslással (57., 60.) foglalkoznak. A cikkelyek külön csoportja foglalkozik különféle egyházi ügyekkel (65–70.), valamint az egyházi előírások megtartásának kérdéseivel (71–73.), továbbá a nem keresztény – muszlim (izmaelita) és zsidó – népesség (46–49., 74–75.) és egyes társadalmi csoportok – várnépek, szolgák, külföldről érkező és hazai telepesek – helyzetének szabályozásával (3–4., 19., 38–39., 41–44.). Kálmán király törvénye – messze megelőzve a tridenti zsinat ide vonatkozó határozatát – kötelezővé tette az egyház színe előtti (in conspectu ecclesiae) házasságkötést.