Az ún. esztergomi zsinat meghozza ­dönté­seit, melyek részletesen szabályoznak szertartásrendi (2., 22., 26., 34–35., 42., 44., 47.) és egyházi ünnepekkel ­kapcso­latos kérdéseket (3., 8., 45.), előírásokat fogalmaznak meg a papság életmódjával kapcsolatosan (4–6., 16., 18–20., 23–24., 27–28., 36–38., 40–41., 48–50., 59–62., 66–68., 72.), ideértve a házasodásuk ­kérdéseit is (11., 31–33., 56–58., 71.). A határozatok rendelkeznek az egyházi bíráskodásról (1., 25.), az egyházi vagyonról (12–15., 17., 39.), a külföldről érkező klerikusok befogadásáról (21.), szolgák pappá szentelésének kérdéseiről (29–30., 69.), egyházi személyek tizedfizetéséről (65.). A kánonok egy más csoportja a ­világiak egyházi előírásoknak megfelelő életmódját követeli meg: tiltja a pogány szokások követését (7.), a kiközösítettek egyházi temetését (9.), a részegeskedést, a kuruzslást, hamis vádaskodást, házasságtörést, leányrablást, a házastárs ­el­hagyását és a gyilkosságot (7., 9., 51., 53–55., 70.), s bünteti a gyónás nélkül ­elhunytak rokonait (10.). Tiltja a templomok eladását és papjaik jogtalan ­elmoz­dítását (43.), a püspökök számára vezeklőházak építését írja elő (52.), s szabályozza az istenítéletekkel (46.) kapcsolatos – valamint a keresztények és zsidók kapcsolatait érintő – kérdéseket.