(Könyves) Kálmán király kiadja az ún. II. törvénykönyvét, amely főként a ­keresz­tények és zsidók közötti ügyletek során követendő szabályokat írja elő. Megtiltja a zsidóknak keresztény szolgák tartását és az azokkal való kereskedést (1.). A keresztények és a zsidók közti kisebb értékű kölcsönügyletek esetében zálogot és tanúkat követel meg (2.), a nagyobbaknál ellenben a pénzösszeg és a tanúk nevének írásba foglalását és az írás kölcsönös ­megpecsételését kívánja meg (3.), s ugyanezt rendeli el adásvételek esetén is (4–7.).