Lukács esztergomi érsek és az előkelők többsége III. István öccsei közül az idősebbet, a Bizáncban élő Béla herceget választják királlyá, akit I. Mánuel bizánci császár is támogat. (Béla esküvel ígéri Mánuelnek, hogy soha nem válik Bizánc ellenségévé.) Lukács utóbb mégis megtagadja Béla megkoronázását, mert az megajándékozta az érsek követét, s felfogása szerint ez szimónia. III. Sándor pápa – miután Béla esküt tesz az 1169. évi egyházi megállapodás megtartására – engedélyezi, hogy Lukács vonakodása esetén a kalocsai érsek végezze a koronázást, feltéve ha Béla kötelezvényt ad, miszerint a kalocsai érsek általi megkoronáztatása nem érinti az esztergomi érsek koronázási előjogát, amit Béla meg is tesz. (Először említik az esztergomi érsek kiváltságai között a magyar király koronázását.)