Lukács esztergomi érsek és az előkelők többsége III. István öccsei ­közül az idősebbet, a Bizáncban élő Béla herceget választják királlyá, akit I. ­Má­nuel bizánci császár is támogat. (Béla ­esküvel ígéri Mánuelnek, hogy soha nem válik Bizánc ellenségévé.) Lukács utóbb mégis megtagadja Béla megkoronázását, mert az megajándékozta az érsek követét, s felfogása szerint ez szimónia. III. Sándor pápa – miután Béla esküt tesz az 1169. évi egyházi megállapodás ­megtar­tására – engedélyezi, hogy Lukács vonakodása esetén a kalocsai érsek végezze a koronázást, feltéve ha Béla kötelezvényt ad, miszerint a kalocsai érsek általi megkoronáztatása nem érinti az esztergomi érsek koronázási előjogát, amit Béla meg is tesz. (Először említik az esztergomi ­érsek kiváltságai között a magyar király koronázását.)