Az országgyűlésen napirendre került az egyházi javak megadóztatásának sérelme. A kerületi ülésen Kolozsváry Sándor veszprémi káptalani követ nehezményezte I. Ferenc király egyik leiratát, amely fenyegetőleg kötelezte a veszprémi káptalant arra, hogy a várerődítési adóját visszamenőleg, 1814. január 1-jéig fizesse meg. Fölszólalását támogatta gr. Schmidegg Ferenc zempléni követ, aki védelmébe vette a magyarországi klérus adómentességét. Jordánszky Elek esztergomi kanonok a kánonokból és a hazai törvényekből levezette, hogy a várerődítési adó jogosulatlan. (III. Károly király [1711–1740] kérte XI. Kelemen pápától, hogy a várak helyreállítási munkálatai miatt engedje meg öt évre birodalmának papságát megadóztatni a jelzett célra. A pápa nem ellenezte, sőt újabb öt évre meghosszabbította. Felsőbüki Nagy Pál kétségbe vonta a római pápa jogát, hogy a törvények ellenére a papságot adóra kötelezze. Hozzászólása újabb vitákat váltott ki, amelyek a pápai eljárás jogosságát elemezték.)