Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter, végrehajtva az előző napi császári nyíltparancsot, rendeletben ideiglenes protestáns egyházi rendtartást adott ki. Ez a rajna-westfáliai rendtartáson alapult, alig vette csak figyelembe a magyar protestáns egyházak előző alkotmányát. Az állami hatalomnak erőteljes beavatkozásra adott lehetőséget, nemcsak a magasabb egyházi tisztségviselők, hanem a lelkészek és a falusi tanítók megválasztását is a kormányhatóságok megerősítésétől tette függővé. Az addigi négy helyett hat református szuperintendenciát kívánt felállítani: 1. pestit, a dunamelléki, dunántúli és a tiszántúli egyházkerületek részeiből; 2. a komáromit a dunántúliból; 3. a pápait a dunántúli és dunamelléki egyházkerületekből; 4. a sárospatakit, a tiszáninneni és tiszántúli egyházkerületek részeiből; 5. a debrecenit a tiszántúliból; 6. az újszivácit a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületekből.