Miután a király 1888. június 5-én jóváhagyta, Trefort Ágoston kultuszminiszter 1191/1888. szám alatt kiadta az izraelita hitközségi szabályrendeletet. Kimondta, hogy egyazon város területén ugyanazon szervezet alapján csak egy hitközség állhat fönn, s ötévi adókötelezettséget rótt ki arra, aki más szervezeti alapon álló hitközségbe lép át. Fő- vagy anyahitközségnek és a fő- vagy anyahitközség jogait gyakorló önálló vallási társulatnak csak az az izraelita hitközség tekinthető, amelynek kebelében anyakönyveztetési joggal fölruházott rabbiság áll. Ahol nincs anyakönyveztetési jog, az mellékközségnek, fiókközségnek vagy imaházi egyesületnek tekintendő.