I. Ferenc József király szentesítette az 1895:.XLIII. törvénycikket A vallás szabad gyakorlatáról. „1. §: Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást, és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja. Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni; 2. §: a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független; 3. §: vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek föl törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől; 4. §: egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen abból az okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette, vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta; 5. §: valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek alatt. [Ez lehetővé tette a felekezeten kívüliség állapotának törvényes elismerését is.] 6. §: a latin, a görög és az örmény szertartású katholikus, az evangelikus református, az ágostai hitv. evangelikus, a görög-keleti szerb és görögkeleti román, valamint az unitárius egyházakra és hívekre – nem különben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok változatlanul fenntartatnak.” A jövőben törvényesen elismerendő felekezethez szükséges: legalább egy egyházközség működése, a hitéletükre vonatkozó szervezeti szabályzat bemutatása a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban. A törvény fölsorolta a törvényesen elismert felekezetek jogait.