Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter Rómában Pietro Gasparri bíboros, vatikáni államtitkárral tárgyalt. Ennek eredményeképp egy szóbeli megállapodás jött létre, vatikáni szóhasználatban az ún. intesa semplice (egyszerű megegyezés). A megállapodás szabályozta a tábori püspök és a megürült egyházmegye püspökének kinevezését, amely azonban nem vonatkozott az apostoli kormányzók, a címzetes érsekek és püspökök, valamint a segédpüspökök kinevezésére. (A Vatikán a kinevezés előtt bizalmas „beszélgetéseket” folytat a kormánnyal, a kormány a Vatikán jelöltjével szemben politikai és magánjellegű ellenvetést közölhet.) A félreértések elkerülése végett a megállapodást május 10-én Gasparri államtitkár írásba foglalta és jegyzékben közölte Verseghi Nagy Elek vatikáni magyar követtel. A követ észrevételezte, hogy a március 24-i megegyezés (a magyar követség szóhasználatában accordo) és a jegyzék néhány pontban eltér egymástól. (A megegyezés után a kinevezések jogi gyakorlata nem sokban különbözött a főkegyúri jog század eleji gyakorlatától: eleinte a külügyminiszter szóban közölte a nunciussal a kormány jelöltjeit, azután a neveket egy lapra felírva átadta a nunciusnak. 1939-ben ez úgy módosult, hogy a külügyminiszter jegyzékben közölte a jelöltek nevét, de nem használta a prezentálásnál szokásos frazeológiát.)