Az Apostoli Szentszék és a Csehszlovák Köztársaság modus vivendit kötött, amely elvben kimondta, hogy Csehszlovákia egy része sem lehet alávetve határain túl székelő ordináriusnak; az 1919-ben zárolt ingó és ingatlan egyházi javak igazgatását ideiglenesen egy a püspökök elnöklete alatti bizottságra ruházta. (A modus vivendi hírére a szlovákiai magyar papság részéről 16 kerület esperesei és öt plébános memorandumban kérte Rómától, hogy ne engedje meg az egy tömegben élő magyarság szétosztását különböző egyházmegyékbe, rendeljen az élére külön vikáriust, illetve létesítsen a részére a főegyházmegye fölosztásakor külön püspökséget.) → 1930. április 2.