Önálló magyar tartományba tömörültek a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek, amelynek központja az esztergom–vízivárosi zárda lett. Munkakörük: tanítás, nevelés, betegápolás, aggok, árvák gondozása, szociális és missziós munka, háztartásvezetés.