Kihirdették az 1940:XXVII. törvénycikket A keresztény vallásfelekezetek egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról. Az 1926. évi törvényhez képest, a területi változásoknak megfelelően, újonnan felsőházi tag: a kassai, nagyváradi, rozsnyói, szatmári megyéspüspök; az erdélyi egyházmegye Magyarországhoz került részének kormányzója (a kolozsvári helynök), a munkácsi, nagyváradi, szamosújvári görög szertartású megyéspüspökök, az eperjesi apostoli kormányzói helynök. Konkrétan megnevezi a törvény a jászóvári és premontrei prépostot, az esztergomi, kalocsai és egri székesfőkáptalan nagyprépostját; az erdélyi róm. kath. Státus újjászervezéséig az erdélyi római katolikus egyházmegyében szervezett igazgatótanács világi elnöke, vagy helyettese (az igazgatótanácsot a román uralom alatt állították a Státus helyébe a konkordátum értelmében); a református egyház valamennyi egyházkerületének püspökei és főgondnokai (a törvény fölsorolta az 5 egyházkerületet az erdélyivel együtt, de nem tért ki arra, hogy az erdélyi egyházkerületben nem egy, hanem több világi főgondnok van); az evangélikus egyháznagyok közül a hivatalban legidősebb két püspök, egyetemes felügyelő, és a hivatalban legidősebb egyik kerületi felügyelője, továbbá (ez új) az a püspöke vagy választott felügyelője, aki hivatalában a felsoroltak után a legidősebb; unitáriusok esetében nincs változás; a budai ortodox (görögkeleti) püspök, valamint (ez új) az a magyarországi ortodox püspök, akit a miniszterelnök javaslatára a kormányzó kijelöl.