Zalka János győri megyéspüspök jóváhagyta az oltáriszentség tiszteletére alakult Magyarországi Papi Imaegyesület alapszabályait, amely rendes működését 1886. november 2-án kezdte meg. 1887. januártól a győri egyesület jelentette meg a Magyarországi Papi Imaegyesület Értesítőjét (később Eucharisztikus Értesítőt).

Az erdélyi róm. kath. Státus gyűlése elfogadta az erdélyi róm. kath. egyházmegyei igazgatótanácsának ügyrendtartását.

Az Országos Magyar Izraelita Tanítóegyesület alapítványt hozott létre Szántó Eleázár, a hazai zsidó felekezeti népoktatásügy kiemelkedő képviselője tiszteletére.

XIII. Leó pápa Immortale Dei kezdetű enciklikája kimondta, hogy az egyház nincs kötve semmiféle államformához, bármelyiket elfogadhatja, ha az lehetővé teszi az egyház szabad működését. Az állam és az egyház egyaránt szuverén a maga működési területén.

Trefort Ágoston kultuszminiszter 1924/1885. szám alatt 1886. január 1-jétől kezdődően elrendelte az izraelita hitközségek anyakönyvezési kötelezettségét. (A rendelet pontosan körülírta a hitközségi kerületet, meghatározta az egyes tagok hovatartozását, államhivatali minőséggel ruházta föl az anyakönyvvezető rabbikat.) (Ugyanerről intézkedett az 1889. március 6-án kelt 10 442/1889. számú VKM rendelet.)

Az ekkor készült összesítés szerint Magyarországon 16 305 népiskola működött. Ebből 5347 latin szertartású katolikus, 2177 görög szertartású katolikus, 1788 ortodox, 2336 református, 1434 evangélikus, 45 unitárius, 512 izraelita felekezeti népiskola volt. (Az egyházi népiskolák száma tehát 13 639, azaz az összes 83,6%-a. Állami népiskola volt 611, községi 1856, magán 168, egyleti 31.)

Az unitárius püspöki vizitáció adatai szerint Magyarország területén 843 unitárius vallású személy élt.

Pereszlényi János győri lelkész megindította a Dunántúli Protestáns Közlöny című egyháztársadalmi hetilapot. (1890-ben szűnt meg.)

Főleg barcasági magyar egyházközségekből, amelyek addig a brassói káptalan felügyelete alatt álltak, létrejött a brassói magyar evangélikus egyházmegye.

Kihirdették az 1886:XXII. törvénycikket A községekről. 75. §: nem választható községi elöljáróvá a lelkész, bár a községben választójoggal bír; 138. §: a lelkész nem fizet községi adót a lelkészi hivatallal járó javadalmai után.