I. (Szent) István Bajorország Magyarországgal határos területeit (a későbbi ­Auszt­riát) pusztítja seregeivel.

II. Konrád német-római császár hadjáratot vezet Magyarország ellen: serege a Rábáig nyomul, de támadása az utánpótlási nehézségek miatt kifullad, s ­kénytelen visszavonulni. A császári sereget üldöző magyar csapatok elfoglalják Bécset.

(Szent) Gellértet püspökké szentelik. Egyházmegyéje Ajtony egykori területeire terjed ki, székvárosa az 1028 után Csanádnak nevezett egykori Marosvár. A később szentté avatott (→ 1083. július 26.) Gellért nagyobbik legendájában olvasható a magyar népdal és a kézimalom első írott említése: „Történt pedig egyszer, hogy valakinek védelmére a királyhoz igyekezett; annak a vidéknek egy erdős ­részén, mely disznók legeltetésére szolgált, volt egy tanya, és ebben délidőben megszállott. Itt éjféltájt malomkövek zaját hallja, amit egyébként még nem tapasztalt. Csodálkozott, hogy mi lehet ez. Majd az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva szólott erre a püspök Valterhez: »Hallod-e, Valter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?« És mindketten nevettek az éneken. Minthogy pedig a malmot egy asszony hajtotta kezével, és az ének magasabbra szállt, a püspök pedig eközben ágyában feküdt, még egyszer így szólt még mindig mosolyogva: »Magyarázd meg nekem, Valter, miféle dallamú éneklés ez, amely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam?« Amaz pedig ezt mondta: »Nótának dallama ez! Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának ­szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken ­másféle malom éppen nem található.« Mire a püspök így szólt: »Géppel jár vagy kézi munkával?« »Géppel is, kézi munkával is – mondja rá Valter –, nem húzza semmiféle barom, hanem az asszony saját kezével ­forgatja.« »Csodálatos dolog – mondja a püspök –, hogyan boldogul az ember. Mert ha gép nem volna, a fáradalmat ki tudná ­elviselni? Boldog egy asszony – folytatja –, aki bár mások hatalma alatt áll, köteles munkáját ilyen szépen, zúgolódás nélkül, vidáman végzi.« És jócskán adatott pénzt néki.” (Szabó Flóris fordítása.)

Valter magiszter vezeti az újonnan szervezett csanádi püspökség káptalani iskoláját.

II. Konrád német-római császár ­nevében fia, III. Henrik német király és bajor herceg békét köt I. (Szent) Istvánnal. A béke értelmében a Lajta és a ­Fi­scha folyók köze, valamint a Morva folyó jobb partja Magyarországhoz kerül. (→ 1043. augusztus)

Imre herceg vadászat közben meghal. (Fehérvárott temetik el; feltehetően ez alkalommal szentelik fel a még teljesen fel nem épült királyi bazilikát.)

I. (Szent) István és Gizella királyné miseruhát adományoz a ­fehér­vári prépostságnak, melyen – egyebek mellett – a király, a királyné és Imre ­herceg alakját is megörökítették. A liturgikus öltözet díszítése a keresztény univerzum felépítését jeleníti meg: Krisztust angyalok kara veszi körül, és próféták, szentek és apostolok szigorúan ­hierar­chikus rendje övezi. A Szent István és ­Gizella által adományozott miseruhát utóbb, a legvalószínűbben a 12. század ­végén, koronázási palásttá alakították át, s a ma ismert koronázási relikviák közül az egyetlen, mely vitathatatlanul I. (Szent) István személyéhez kapcsolható.

Konstantinápolyból Magyarországra érkezik I. (Szent) István nővérének és Otto Orseolo elűzött velencei dózsénak a fia, Péter, akit István utóbb örökösének jelöl. (→ 1026)

I. (Szent) István ellen a királyi udvarban összeesküdnek, a beteg király életére törő merénylő azonban lelepleződik. ­Való­színű, bár nem bizonyítható, hogy az összeesküvés hátterében I. (Szent) István unokaöccse, a Nyitrán fogva tartott Vazul herceg állt, akit a király megvakíttatott. A herceg három fia (Levente, András és Béla) Lengyelországba menekül. (→ 1046 első fele)

I. (Szent) István a magyarországi templomok oltárai számára ereklyéket kér Odilo clunyi apáttól, aki ígéretet tesz a kérés teljesítésére. (Odilo Istvánhoz intézett leveléből kiderül, hogy többszöri követjárásra és levélváltásra ­került sor a magyar király és az apát ­között.)