III. Henrik táborába érkezik IX. Leó pápa, hogy békét teremtsen a Német-­római Birodalom és ­Magyar­ország között. A pápa megkísérli rávenni I. Andrást, hogy fogadja el a német hűbért, amit a magyar király elutasít, III. Henrik viszont I. András javaslatait veti el. A sikertelen tárgyalások után a császár felhagy Pozsony ostromával, és hazatér seregével.

III. Henrik német-római császár megfosztja hercegségétől I. Konrád bajor herceget, aki Magyarországra menekül.

I. András követei újabb békejavaslatot terjesztenek III. Henrik német-római császár elé. Az ajánlatot – mely szerint a magyar király jóvátételt fizet, területeket enged át a birodalomnak, és szükség ­esetén segédcsapatokat bocsát a császár rendelkezésére – III. Henrik elfogadja, a magyar király azonban – Konrád bajor herceg tanácsára – később visszavonja ajánlatát.

Az 1046-ban vértanúhalált halt (Szent) Gellért tetemét Pestről püspöki székhelyére, Csanádra szállítják. (→ 1083. július 26.)

IX. Leó pápa követe, megbízatását túllépve, Konstantinápolyban a Hagia Szophia-templom oltárára helyezi a Kerulláriosz Mihály bizánci pátriárkát ­ki­közösítő bullát. A kereszténység ezzel két részre, keleti és nyugati egyházra szakad (schizma) Konstantinápoly és Róma központtal. A kereszténység keleti és nyugati ága között akkor már évszázadok óta ­jelentős eltérések voltak a szertartásrend, az egyházfegyelem és egyes hittételek kérdésében. A viták időről időre kirobbantak és egyházszakadáshoz vezettek. Ezek közül az 1054. évinek az ad különös jelentőséget, hogy ez tartósan – a mai ­napig – fennmaradt.)

A Magyarországra menekült I. Konrád bajor herceg vezetésével magyar sereg tör Karintiába.

Tihanyban I. András király bencés monostort alapít Szent Ányos tiszteletére. A monostor alapítólevele az első eredetiben fennmaradt magyarországi oklevél. Az alapítólevél adománya az egyházi nagybirtok népeiről, felszereléséről ad hiteles tudósítást: „Van tehát húsz eke föld [1 eke föld kb. 60–120 holdnyi terület], hatvan háznéppel, húsz szőlőműves szőlővel, húsz lovas szolga, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két tímár, két kovács, egy aranyműves, két kádár, két molnár malmokkal, két esztergályos, egy ruhamosó, egy szűcs, tíz szolgáló. Ezeken kívül harmincnégy hírnök lovaikkal, száz tehén, kétszáz juh, száz sertés, ötven kas méh […] Az egyház szolgáinak száma összesen ­száznegyven háznép.” (Holub József és Érszegi Géza fordítása.) Az alapítólevél számos határpontot magyarul jelöl meg, pl. „Fehervaru rea meneh hodu utu rea”. Az oklevél 58 magyar nyelvű közszót is tartalmaz, s ezekben 33 képző fordul elő.

I. Konrád bajor herceg ismét magyar sereggel támad német területekre.

Meghal III. Henrik német-római császár. Utóda hatéves fia, IV. Henrik.

IV. Henrik gyámjai és I. András megbízottai között béketárgyalások kezdődnek.