Hartvik püspök, Kálmán király megbízásából, az 1095 után készült kisebb és az 1083 előtt írt nagyobb legenda felhasználásával elkészíti I. (Szent) István magyar király harmadik legendáját. (Más vélemény ­szerint a Hartvik-féle legenda 1112–1116 körül készült. A legenda azt a célt ­szol­gálta, hogy a magyar királyt megillető egyházpolitikai jogosítványok történeti eredetét bemutatva elismertesse azokat a gregoriánus pápasággal. A pápai koronaküldés történetét – ami utóbb nagy hatást gyakorolt a magyar történeti tudatra – Hartvik szőtte bele István élettörténetébe. → 1201)

(Szent) Róbert molesme-i bencés apát szerzeteseivel Dijon közelében megalapítja Cistercium (Cîteaux) monostorát. A ciszterci szerzetesrend célja a bencés renden belül a régi, Szent Benedek megfogalmazta normák visszaállítása; gyakorlati munka végzése, egyszerűség az életvitelben, öltözködésben. Döntő szerepük van a fejlett mezőgazdálkodási ­ismeretek terjesztésében (gyümölcsészet, állattenyésztés). 1119-ben – a belőle kirajzott alapításokkal együtt – kidolgozták az apátságok új alkotmányát, a Carta Charitatist, amely új szerzetesrenddé ­formálta a Cisterciumot követő monostorok közösségét. (A rend létrehozása és terjedése része volt a szerzetesség megújulási folyamatának, amelyet a pápaság is támogatott. → 1142)

Álmos herceg fellázad bátyja, Kálmán király ellen. A felvonuló seregek összecsapása végül elmarad, mert az előkelők nem ­hajlandók a belháborúban harcolni. A ­király és öccse a Tisza melletti Várkonynál kibékül egymással.

(Könyves) Kálmán magyar király a fennálló hatalmi ­viszonyok alapján egyezményt köt I. Vitale Michiele velencei dózséval: Horvátország magyar, Dalmácia velencei uralom alatt marad. (Más vélemény szerint az egyezményt 1097-ben kötötték a felek.)

(Könyves) Kálmán király sereggel ­indul Csehországba, hogy beavatkozzék az ottani belviszályba, végül azonban a morvaországi Uherské Hradište mellett szövetséget köt II. Břetislav cseh fejedelemmel.

II. Szvjatopolk Izjaszlavics kijevi nagyfejedelem szövetségeseként (Könyves) Kálmán király sereggel vonul a nagyfejedelem ellen lázadó peremisli és tyerebovli fejedelmek ellen. Belekezd ­Peremisl (Przemyśl) várának ostromába, azonban súlyos vereséget szenved a lázadó orosz fejedelmekkel szövetségben álló kunoktól.

Az egyházmegyéken belül kisebb igazgatási egységek, főesperességek jönnek létre, melyek területe rendszerint az ­egyház­megyéhez tartozó vármegyékhez igazodik.

Magyarország népessége 0,5–1 millió fő (a szélső értékek két különböző mai becslés eredményén alapulnak).

A tarcali gyűlésen (Könyves) Kálmán király – felülvizsgálva I. (Szent) István ­törvé­nyeit – az ország előkelőivel kiadja ún. I. törvénykönyvét, melyet Szerafin esztergomi érsek parancsára a külföldi Albericus pap foglal írásba. A törvénykönyv egyes rendelkezései nagyszabású reformokra engednek következtetni az ­adóz­tatás és azzal összefüggésben a hadszervezet (35., 40., 45., 79–81.), valamint a ­bíráskodás (2., 7–10., 13., 24.), továbbá a királyi birtokpolitika és a birtokjog (1., 15–18., 20–21., 32.) terén. Más ­intézke­dések részletesen szabályozzák a megyei királyi bírák működését (11–12., 23., 28–31., 37.), a perbeli idézés, a tanúskodás és az istenítéletek rendjét (5–6., 14., 26–27., 64., 83.), a vámok és a ­kereske­delem kérdéseit, ide értve a határőrzést és határátlépést is (25., 33–34., 36., 77–78., 82.). A büntetőjogi rendelkezések a tolvajlás esetei (51–56., 62–63., 84.) mellett a gyilkossággal és magzatgyilkossággal (50., 58.), az asszonyrablással (59.), a házasságtöréssel (61.) és a boszorkánysággal és varázslással (57., 60.) foglalkoznak. A cikkelyek külön csoportja foglalkozik különféle egyházi ügyekkel (65–70.), valamint az egyházi előírások megtartásának kérdéseivel (71–73.), továbbá a nem keresztény – muszlim (izmaelita) és zsidó – népesség (46–49., 74–75.) és egyes társadalmi csoportok – várnépek, szolgák, külföldről érkező és hazai telepesek – helyzetének szabályozásával (3–4., 19., 38–39., 41–44.). Kálmán király törvénye – messze megelőzve a tridenti zsinat ide vonatkozó határozatát – kötelezővé tette az egyház színe előtti (in conspectu ecclesiae) házasságkötést.

Megkezdődik az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház újjáépítése: ennek emlékei a lapos faragású, stilizált növényi és állatalakos ­díszítésű, fennmaradt kockafejezetek.