II. Géza serege körülzárja Pozsonyt, melyet a német őrség pénz fejében átad a magyar királynak, aki hadat üzen II. (Jasomirgott) Henrik osztrák ­őrgrófnak és sereget küld Ausztria pusztítására.

A II. Géza király és Beloš bán vezette magyar sereg a Lajta folyó mellett vívott csatában vereséget mér II. (Jasomirgott) Henrik hadaira. (→ 1151. az év folyamán)

II. Géza feleségül veszi Izjaszláv Msztiszlavics Volinszkij kijevi nagyfejedelem testvérét, Eufrozinát.

II. Géza király pénzzel támogatja VI. Welf bajor herceget III. Konrád német király ellenében.

Első ízben ­említik Magyarországon a márka súlymértéket, amely rövidesen (→ 1150. az év folyamán) felváltja az addig használt fontot.

II. Géza király megerősíti Fulco végrendeletét. (A vélhetően német eredetű Fulco az első név szerint ismert, ­Magyarországon tevékenykedő világi írástudó, aki előbb I. Géza király fia, ­Álmos herceg, majd Szerafin esztergomi érsek, végül pedig öt egymást követő veszprémi püspök szolgálatában állott.)

Színes úrnő végrendeletében javait a pannonhalmi monostorra hagyja. A hagyaték felsorolása végén említi: „Továbbá egyeseket, akik nekünk hűen szolgáltak, szabadon bocsájtunk, és olyan szabadsággal adományozzuk meg őket, hogy halálunk után szabadon szolgáljanak ott és ­annak, ahol és akivel akarnak…”

 Az 1145 végén meghirdetett második keresztes hadjárat résztvevőjeként III. Konrád német király hadával ­átvonul Magyarországon. Seregében van rokona, Ottó freisingi püspök is, aki utóbb I. (Barbarossa) Frigyes ­német-­római császárról írt munkájában a magyarokkal szemben ellenséges, ugyanakkor személyes élményein alapuló, részletes beszámolót közöl magyarországi tapasz­talatairól: „[Magyarország] mivelhogy körös-körül erdőségek, hegyek [...] környékezik, tudvalevőleg bensejében nagy ­kiterje­désű síkság, amelyet jeles folyók és vizek ­öntöznek, erdőkben fölötte gazdag, erdei telve mindenféle vadakkal, s felületének ­természeti szépsége épp oly bájos, mint ­amilyen dús a föld termékenysége, hogy mintegy az Isten paradicsomának [...] látszik lenni. A [...] magyarok pedig rút ábrázatúak, szemük mélyen ülő, alacsony termetűek, szokásaikat és nyelvüket illetően egyaránt barbárok és vadak, úgyhogy joggal hibáztatható a végzet vagy inkább csodálandó az isteni elnézés, amely nem mondhatom, hogy embereknek, hanem ilyen emberi szörnyetegeknek oly gyönyörűséges országot adott. Abban azonban a görögök megfontoltságát utánozzák, hogy semmiféle nagy dologba nem kezdenek gyakori és hosszas tanácskozás nélkül. Mivel a falvakban és helységekben igen silány, azaz csak nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből való házaik vannak, azért az egész nyári és őszi időben sátrakban laknak. Amikor királyuk udvarában összejönnek, az ­elő­kelőbbek közül némelyek széket visznek magukkal, és országuk állapotáról tárgyalni, tanácskozni el nem mulasztják. [...] Mindnyájan úgy engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nemcsak nyílt ellentmondásokkal fölingerelni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek gondolnák. Innen van, hogy ámbár az említett királyság hetven vagy még több ispánságra oszlik, minden székhelyről a haszon két része a királyi kincstárnak jut, csak a harmadik rész marad az ispánnak, és ebben a nagy területű országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni vagy vámot szedni. [...] A fejedelem semmiféle véleményt nem kér a hozzá hasonlóktól, amint az nálunk szokás, a vádlott védelmére semmiféle engedelmet nem adnak, hanem mindenkinek ­maga­tartását egyedül a fejedelem ítéli meg. Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mindnyájan ellentmondás nélkül egy hadban egyesülnek, s [...] akik a katonai rendből valók, csak a legsúlyosabb okkal mernek otthon maradni.” (........... fordítása)

VII. Lajos francia király keresztes hadával átvonul Magyarországon s találkozik II. Gézával. A két király jó viszonyát az sem zavarja meg, hogy a keresztes hadhoz titokban csatlakozott Borisz, amiről II. Géza tudomást szerezve a trónkövetelő kiadatását kéri a francia királytól. Ezt VII. Lajos megtagadja, ám gondoskodik róla, hogy Borisz ne keverhessen bajt: magával viszi Bizáncba. (A francia király káplánja, Odo de Deogilo királya útjáról készített munkájában magyarországi tapasztalatairól is beszámol.)

Magyar sereg segíti Izjaszláv Msztiszlavics Volinszkij kijevi nagyfejedelmet a csernyigovi fejedelem ellen.