A király ellen szőtt összeesküvés lelepleződése után annak vezetői elmenekülnek az országból: Beloš (a király nagybátyja) visszatér hazájába, Szerbiába (→ 1163. január 27.), István herceg (II. Géza király öccse) I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárhoz menekül. (→ 1158. január)

I. (Barbarossa) Frigyes német- ­római császár követe, Dániel prágai püspök II. Géza udvarába érkezik. Az 1146 óta ellenséges magyar–német viszony ­javítása érdekében a magyar király segédcsapat küldését ígéri a német-római császár Milánó ellen tervezett hadjáratához. (→ 1158 nyara)

II. Géza követei ajándékokat visznek I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárnak.

II. Géza az Esztergommal szemben fekvő nánai és kakati sóvámot az esztergomi Szent Adalbert-egyháznak adja, kikötve, hogy az adományt követő harmadik évben, ha a király kívánja, 100 sót tartozik adni neki „ott, ahol a szarvasok gyülekezni szoktak”.

Martirius esztergomi érsek Szent István ­király tiszteletére Fehérvárott egyházat alapít, amelynek épülete az érsek életében csak félig készül el.

Regensburgban I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár arról tájékoztatja II. Géza király követeit, hogy nem fogja támogatni a hozzá menekült István herceget. (A császár támogatásának elmaradása miatt István herceg Velencén át Bizáncba távozik. (→ 1159. az év folyamán)

I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár itáliai hadjárata során II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg seregében mintegy 500 főnyi – zömmel magyarországi muszlimokból (izmaelitákból) álló – íjászcsapat is részt vesz a Milánó körüli harcokban.

A Milánó ostromakor szerzett érdemeiért I. (Barbarossa) Frigyes királyi címet adományoz II. Vladiszláv cseh hercegnek, melyet azonban utódai nem örökölhetnek. (→ 1086. június 15., 1198. az év folyamán, 1212. szeptember 26.)

Lukács egri püspök kerül az esztergomi érsekség élére.

Felújul a pápaság és a császárság közötti küzdelem, miután a bíborosok egy része III. Sándor személyében – az ­elnevezé­sében VII. Gergelyre utaló – gregoriánus elveket valló bíborost, másik része pedig I. (Barbarossa) Frigyes német-római ­császár jelöltjét, IV. Viktort választja ­pápává. (→ 1177. augusztus 1.)