A közös megegyezés érdekében az alsótábla részéről 8, a felsőről 7 üzenetváltás történt a vallásügyi törvényjavaslat tárgyában. A reverzálisokra vonatkozólag a rendek Lonovics és káptalantársai kivételével azt hangoztatták, hogy azok a törvénybe ütköznek, tehát töröltessenek el. A vegyes házasságból származó gyermekek vallására nézve az volt a kívánság, hogy 18 éves korukig az apjuk vallását kövessék, utána szabadon változtathatnak. Ezzel szemben a főrendek tagadták, hogy a reverzálisok törvénybe ütköznek, ezért azokat a múltra nézve érvényesnek mondták ki, de a béke kedvéért nem bánták, ha a kötelező erejük a jövőben megszűnik. – A vegyes vallású szülők gyermekeire nézve fenntartották az 1791:XXVI. tc. 15. §-át, vagyis ha az apa katolikus, valamennyi születendő gyermeke azzá lesz, ha pedig az anya, a nem követi a nem vallását. – A főrendek nem voltak hajlandóak minden korlátozás nélkül az áttérést megengedni, azt a király engedélyéhez kötötték. – Elfogadták azt a javaslatot, hogy csábítás címén ne lehessen megbüntetni azon evangélikus lelkészeket, akik megengedik a más vallásúaknak templomaik látogatását. Kimondták újra, hogy a protestáns felekezetűek szabadon állíthatnak iskolákat, s az 1791:XXVI. tc. értelmében konzisztóriumokat is szervezhetnek. Elfogadták a főrendek, hogy a protestáns iskolák és egyházak aránylagosan szintén részesüljenek közsegélyben, hogy a hivatalok betöltésénél ne a vallás, hanem a rátermettség legyen a döntő tényező, továbbá a letelepedés és az egyes mesterségek űzése ne legyen vallási hovatartozáshoz kötve. Ezt az előnyt a katolikusok is élvezhették a protestáns településeken. – A patronátusi és a dézsmajog érinthetetlenségének a fenntartása mellett kimondták, hogy az üres jobbágytelekbe költözködő protestánsok nem tartoznak a katolikus lelkésznek járandóságot fizetni. A horvát rendek már az alsótáblán elutasították, hogy a protestánsok Horvátországban megtelepedhessenek és szabad birtoklási jogot kaphassanak. A katolikusok soknak, a protestánsok kevésnek tartották az elért eredményeket.

Az országgyűlés alsótáblájának ülésén Temes vármegye követe javasolta, hogy a türelmi adó megszüntetésével a zsidókat ruházzák föl polgári jogokkal.

A dunántúli evangélikus és református egyházkerületek kiküldöttei Nagygeresden Kis János és Tóth Ferenc püspökök vezetése alatt egyezséget kötöttek, amely szabályozta a mindkét protestáns felekezetűektől vegyesen lakott helységekben mind a hívek, mind a lelkészek viszonyát. (1900-ban egy általános érvényű egyezség folytán e megállapodás érvényét vesztette.)

Az alsótábla levette napirendjéről a vallásügyi törvényjavaslatot.

Bihar vármegye közgyűlése kimondta, hogy ezentúl nem nyújt segítséget a protestáns vallásra áttérni szándékozók katolikus vallásoktatásra való kényszerítéséhez.

Pest vármegye közgyűlése kimondta, hogy az 1606. évi bécsi és az 1645. évi linzi békekötésekkel ellentétes vallási parancsok végrehajtásához nem nyújt segédkezet.

Róka József makói esperes- plébános fölszentelte az új szeged-rókusi templomot.

Salamon József iskolai tanácsos Kolozsvárott megindította az Erdélyi Prédikátori Tárt, amelynek kilenc kötete jelent meg, az utolsó 1839-ben. (Ugyanezen cím alatt Szász Gerő református lelkész 1871–1873, illetve 1887–1891 között összesen hat kötetet szerkesztett.)

Horváth János székesfehérvári megyéspüspök Lovasberényben fölszentelte az új római katolikus templomot.

Scitovszky János rozsnyói megyéspüspök levele XVI. Gergely pápához. Kérte: székesegyháza számára valamelyik római katakombából küldje el az egyik szent vértanú ereklyéjét. Indoklásában fölhozta az ország szomorú vallási állapotát, értvén ez alatt a protestantizmus térhódítását. → 1835. március 28.