A katolikus püspöki kar konferenciáján a latin és görög szertartású püspökök megegyeztek, hogy a rítusváltás kérelmezését minden egyes esetben együttesen kiküldendő bizottság vizsgálja meg, s adja ki az engedélyt. → 1864. április 5.

Az alsótábla a városi törvényjavaslatot tárgyalta. Bohus János aradi követ indítványozta, hogy a zsidók is teljes polgárjoggal bírhassanak. Kossuth Lajos az indítványt módosította: a városi képviselő-testületnek legyen joga arra érdemes izraelitákat választási joggal fölruházni. Gr. Somssich Pál szerint a zsidókat vagy be kell olvasztani a nemzet életébe, vagy kiűzni a hazából.

Az utolsó rendi országgyűlés megtárgyalta a vallásfelekezetek egyenlőségét kimondó törvényjavaslatot. → április 11.

Királyi leirat egyezett bele a független magyar minisztérium felállításába.

A honi izraeliták belügyeit kezelő választmány az elnök, Kunewalder Jónás aláírásával körlevelet bocsátott ki, melyben üdvözölte a március 15-i eseményeket, s kijelentette: a zsidó hitközségek mint zárt testületek megszűnnek létezni, mert az ország lakossága csak egy szempont szerint fog megméretődni: „hű, becsületes ember – s magyar-e”. Bízik abban, hogy a király is rövidesen kimondja az izraelitákra is érvényes törvény előtti egyenlőséget.

Az országgyűlés a papi tized eltörlését tárgyalta. Lonovics József csanádi megyéspüspök az „egyházi rend” nevében lemondott a tizedről. (A papi tized megszüntetéséről az 1848:XIII. törvény intézkedett.)

Pozsonyban antiszemita zavargások voltak, amit más városokban is pogrom jellegű tüntetések követtek. (A pogromok következtében a Pozsonyban székelő országgyűlés a zsidóság hátrányára módosította a városokról megfogalmazott paragrafusokat. Az eredeti javaslat szerint ugyanis a városban választójoggal bír valláskülönbség nélkül mindenki. A módosítás szerint: „törvényesen bevett valláskülönbség nélkül”, tehát a be nem vett izraelitáktól elvette a választói jogot.)

A katolikus püspökök pozsonyi konferenciája megvitatta, hogy a megváltozott helyzetben az egyház szabadságát és az állammal szembeni függetlenségét miként lehet megvédeni.

Kunewalder Jónás újabb körlevele türelemre intette izraelita hittestvéreit: „tartsátok vissza magatokat mindennemű erőszakos törekvéstől a jog elnyerésére. Ne nyújtsatok be kérelmezvényeket; ne írjatok...”

A tiszántúli református egyházkerület 10 pontos követelést fogalmazott meg az országgyűlésnek „háromszázados szenvedéseink megszüntetése és szabadságunk teljes mértékben megadása iránt”.