A Pesti Hírlap megjelentette a pozsonyi országgyűlés törvénycikkét, amely ideiglenes jelleggel, a következő országgyűlésen tárgyalandó emancipációs törvényjavaslat elfogadásáig élne. 2. §: a zsidó hitközségek polgári tekintetben megszűnnek, annak tagjai a község rendes elöljáróságához tartoznak, s a községbe teljesen beolvadnak; 3. §: a zsidók és keresztények közötti vegyes házasságok törvényesek; 6. §: a zsidók és keresztények között kötendő házasságokból születő gyermekeket a keresztény szülő vallásában kell nevelni; 7. §: a belügyminiszter kötelessége a más országokból érkező idegen zsidók beköltözését meggátolni.

Kossuth Lajos benyújtotta a vallási egyenjogúságról és viszonosságról szóló törvényjavaslatot. → április 2.

Scitovszky János pécsi megyéspüspök a főrendi tábla ülésén a vallási egyenjogúságról és viszonosságról szóló törvényjavaslat ellen érvelt. → április 6.

Kormányrendelet a zsidók jogainak tiszteletben tartását mondta ki, s egyben ígérte, hogy a zsidók jogállásán a törvényhozás egyelőre nem változtat.

A katolikus államvallás megszüntetése tárgyában az alsó- és felsőtábla „egyházi és világi katolikusok bevonásával” értekezletet tartott. → április 11.

Prónay János csanádi követ benyújtotta a képviselőházban a katolikus autonómiáról (önkormányzatról) szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés időhiányra hivatkozva nem tárgyalta azt.

Popovics Vazul munkácsi görög katolikus megyéspüspök körlevélben közölte a papokkal, hogy módosítani akarja a papok házasságkötési gyakorlatát.

V. Ferdinánd berekesztette az utolsó rendi országgyűlést, és szentesítette törvényeit. A Független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848:III. törvénycikk 7. §-a kimondta, hogy „Az érsekek, püspökök, prépostok s apátoknak... kinevezése…, mindig az illető felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett, egyenesen Ő Felségét illeti.” Az 1848:IX. törvénycikke Az úrbér és az azt gátló szerződések alapján eddig gyakorlatba vett szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről rendelkezett. Az 1848:XIII. törvénycikk A papi tized megszüntetéséről. (Az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondván, az ország rendei ezen „haza oltárán letett áldozatot örök emlékezet okáért törvénybe iktatják...” Ahol e lemondás az alsópapság megélhetését érintette, ott a király a minisztérium által illő ellátásról gondoskodik.) Az 1848:XX. törvénycikk A vallás dolgában. 1. §: az unitárius vallás törvényesen bevett vallás; 2. §: a törvényesen bevett vallásfelekezetek között különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság áll fenn. 3. §: „Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek... 4. §: a bevett vallásfelekezetek iskoláiba járhatás, valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik; 5. §: a ministerium rendelkezni fog, hogy a bevett vallásokat követő katonák saját vallású tábori lelkésszel láttassanak el.” 6. §: az 1844:III. törvénycikk hatálya a görög nem egyesült vallásúakra is kiterjed; 8. §: az ortodoxoknak önkormányzat alakításához jogot biztosít. (A törvény előtti egyenlőség nem vonatkozott az izraelita vallásúakra.) Ettől kezdve bevett felekezetnek minősült: 1. latin, görög és örmény szertartású római katolikus, 2. református (kálvinista), 3. evangélikus (lutheránus), 4. unitárius, 5. ortodox (szerb és román). – A katolikus püspökök az országgyűlés megbízható tagjaival közösen tartott tanácskozásán kimondták, hogy a további teendők megvitatására 1848. szeptember 24-re nemzeti zsinatot kívánnak összehívni. A zsinat a szabadságharc fejleményei miatt elmaradt.

Népgyűlés követelte Pesten – a házbér elengedése és a munkások helyzetének javítása mellett – a zsidók kiűzetését az országból, és felvételük megtiltását a nemzetőrségbe.

Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök rendelete szerint a törvényhatóságok zsidókat nem sorozhatnak be a nemzetőrségbe.