Horváth Mihály kinevezett (de nem prekonizált és föl nem szentelt) csanádi püspök lett a vallás- és közoktatási miniszter. (Meg akarta adni a katolikusoknak az önkormányzatot. 1849. augusztus 20-ra hirdette meg az autonómia alakuló ülését, a Forradalmi Egyházgyűlést, amely a világi elemek bevonásával átvette volna az egyházi vagyonok kezelését, de az a szabadságharc bukása miatt elmaradt.)

A Függetlenségi Nyilatkozat teremtette új államjogi helyzetben az egyházi kinevezések a kormányzó-elnök jogkörébe kerültek.

Prelà Michele Viale bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak kifejtette, hogy a magyar forradalom leverése vallási szempontból is mennyire kívánatos lenne.

 Az Igazságügyi Minisztérium 1367. sz. döntése intézkedett a hazaárulónak minősített Hám János kinevezett esztergomi érsek és Scitovszky János pécsi megyéspüspök javainak elkobzásáról.

Elkészült a zsidók emancipációjáról szóló törvényjavaslat. → július 28.

Lőw Lipót főrabbi a veszprémi zsinagógában a függetlenség proklamálását ünnepelte.

Lonovics József csanádi megyéspüspököt, kinevezett egri érseket Lanzendorfban letartóztatták az osztrák hatóságok. (Indoklás: 1849. január 1-jéig részt vett a császár által föloszlatott, törvénytelen magyar országgyűlésen, s hozzájárult, hogy a temesvári dómról egy kétfejű sast leverjenek.) Rövidesen szabadon engedték, majd újra letartóztatták. Véglegesen 1850. január 3-án szüntették be ellene a büntetőeljárást. → október 1.

A magyar kormány augusztus 20-ra Pestre egybehívta a katolikusok alkotmányozó gyűlését.

A pozsonyi haditörvényszék agyonlövette Mészáros Dániel sopornyai plébánost.

I. Ferenc József lemondatta az április 22. óta már Bécsben tartózkodó Hám János esztergomi érseket, aki visszatért a szatmári püspöki székbe.