Prelà Michele Viale bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében bírálta Haynaut, és az erőszakra alapozott módszereit, amelyek nem kímélték a magyar katolikus püspököket sem.

A bécsi hadügyminisztérium, enyhítve korábbi rendeletét, megengedte, hogy a pesti és szegedi zsidó hitközségek által már természetben beszolgáltatott javakon kívül a pesti, óbudai, kecskeméti, ceglédi, nagykőrösi és irsai hitközségek 2,3 millió forintban válthassák meg a rájuk kirótt hadisarcot. → október 22.

Gr. Zichy Ferenc cs. kir. teljhatalmú országos főbiztos mindennemű gyűlés, köztük az egyháziak tartását is betiltotta, „különösen pedig az évenként októberben tartani szokott debreceni superintendentiális gyűlést”.

Gr. Zichy Ferenc cs. kir. teljhatalmú országos főbiztos az egyházi férfiak bajusz- és szakállviselését, „színes, tarka öltönyök, szalaggal és tollakkal felcifrázott kalapok hordását” a forradalmi szellemnek tulajdonította, ezért büntetendőnek, elhagyásukat az alattvalói hűség jelének minősítette.

Lonovics József csanádi megyéspüspököt a pesti Újépületbe hurcolták. Kikényszerített lemondása után a melki apátságba száműzték. → november 5.

A pécsi belvárosi nagytemplomban Scitovszky János hercegprímás hálaadó istentiszteletet tartott „a forradalmi háborúnak szerencsés megszüntetéséért és az óhajtott békének visszaállításáért”.

Pesten főbe lőtték Gonzeczky János honvédlelkészt felségsértés vádjával.

A bécsi minisztertanács rendelete meghagyta, hogy az eredetileg hat zsidó hitközségre kivetett hadisarc „a magyar korona országaiban levő összes zsidó községekre vetendő ki”, „minthogy a Magyarországban levő izraelitáknak legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által az ottani forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan kiterjedést, előmozdították”. → 1850. szeptember 20.

Székely Bertalan megfestette a szegedi dóm kápolnájának oltárképét Boldog Mór püspökről.

Scitovszky János hercegprímás tiltakozott Lonovics József csanádi megyéspüspök, kinevezett egri érsek meghurcolása miatt. (Miután 1849. november 16-án Alexander Bach belügyminiszternek is írt, Lonovicsot szabadon engedték az osztrák hatóságok.)