Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek levélben kérte Haynau táborszernagyot, a császári hadsereg magyarországi főparancsnokát, hogy helyeztesse szabadlábra br. Bémer László nagyváradi püspököt, mert a Szentszék csak így fogadja el lemondását. (A főpapot 1850. február 8-án elengedték.)

Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek levélben fordult IX. Pius pápához, hogy a forradalomban részt vett papok az irregularitás alól felmentést nyerjenek.

Haynau táborszernagy, a magyarországi császári hadak főparancsnoka elrendelte a protestáns egyházak szigorú állami felügyeletét. (Az egyetemes és kerületi felügyelők és főgondnokok állásait megszüntette; a megüresedett szuperintendensi [püspöki] helyeket adminisztrátorokkal tölti be. Az evangélikus dunántúli szuperintendenciába [egyházkerületbe] Wohlmuth Lipótot, a bányaiba Chalupka Jánost, a tiszaiba Pákh Mihályt nevezte ki adminisztrátoroknak.) → 1854. július 11.

I. Ferenc József császár rendelete nyomán a zsidó iskolák a helyi katolikus papok felügyelete alá kerültek. → 1863. április 26.

I. Ferenc József osztrák császár, magyar király nyílt parancsa eltörölte a királyi tetszvényjogot (placetum regium), szabad közlekedést engedett a püspököknek a pápa, papjaik és híveik felé, megszüntette a katolikus egyház fegyelmezési gyakorlását gátló állami rendeleteket (pl. elismerte a püspököknek azon jogát, hogy papjaikat felfüggeszthetik). A rendelet összességében a katolikus egyháznak az uralkodótól és az államtól szinte teljesen független jogállást biztosított.

I. Ferenc József császár rendelete szabályozta a katolikus egyháznak a nyilvános oktatáshoz való viszonyát.

A győri katonai parancsnok utasítása megtiltotta a zsidóknak a Kossuth-szakáll és Kossuth-kalap viselését.

Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek, mint a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, megáldotta a 280 ezer Ft költséggel fölépült pécsi egyházmegyei nőnevelő intézetet, amelyben a Miasszonyunkról nevezett apácák oktattak.

A katolikus püspöki kar konferenciát tartott Esztergomban az egyház reorganizációjáról és konszolidálásáról. Az értekezlet tanácskozásai titkosak voltak.

A katolikus püspöki kar konferenciája emlékiratban a ius placeti regii eltörlését „halhatatlan” intézkedésnek nevezte, továbbá a papi tized eltörléséről szóló 1848:XII. törvénycikket, mint kényszer alatt született elhatározást, érvénytelennek nyilvánította.