Br. Eötvös József kultuszminiszter zsidó bizalmi férfiakat hívott tanácskozásra, hogy a községi és iskolai ügyek rendezése céljából összehívandó kongresszusról eszmét cseréljenek.

Lőw Lipót rabbi A zsidó eskü múltja, jelene és jövője című tanulmányát fölterjesztette a kormányhoz, megindokolva benne a Werbőczy-féle Hármaskönyvben előírt eskü megalázó jellegét.

A Szentszék válaszolt gr. Albert Crivelli követ jegyzékére: ragaszkodnak a konkordátumhoz. → 1870. július 30.

A katolikus püspökkari konferencia a püspöki kar által készített autonómia-tervezetet tárgyalta. (Az évtizedekig húzódó vita lényege: a katolikus egyháznak olyan önkormányzatot adni, amelyben a világi katolikus személyek a klérussal egyenrangú képviseletet nyernek. Az autonómia hatásköre kiterjedne a vagyonkezelésre, iskolák és egyéb intézmények fenntartására. Liturgikus, hitéleti kérdésekbe beleszólása az autonómiának nem lett volna. Mind a Szentszék, mind a püspöki kar ebben jogainak csorbítását látta.)

Hajdúdorogon a görög katolikus magyarok (az erdélyiek kivételével) nagygyűlést tartottak, ahol a királyhoz és az országgyűléshez fordulva követelték Hajdúdorog székhellyel a magyar görög katolikus püspökség fölállítását, a szertartási könyveknek a vallás- és tanulmányi alap költségén való lefordítását és a magyar liturgikus nyelv kieszközlését. A közgyűlés a további ügyintézésre Állandó Végrehajtó Bizottságot szervezett, s ennek elnökévé Farkas Lajost, Hajdúdorog város főhadnagyát (polgármesterét) választotta meg.

A püspökkari konferencia-sorozat a katolikus autonómia-tervezet módosítását tárgyalta.

Nunquam certe kezdetű allokációjában a pápa elítélte az új osztrák és magyar vallási törvényeket, és a püspököket ellenállásra, a konkordátumhoz való ragaszkodásra szólította föl.

I. Ferenc József király szentesítette az 1868.IX. törvénycikket A görögkeleti vallásúak ügyében. „1. §. Az 1864. évben összehívott és 1865-ben Karloviczon folytatólag tartott szerb nemzeti congressus... utólag törvényesíttetik. 2. §. A görög-keleti vallású románok részére felállított önálló, a szerbekével egyenjogú metropolia, nemkülönben az erdélyi görög-keleti vallású püspökségnek érsekségre emeltetése törvénybe igtattatik, és az 1792:X. t.cz. rendelete erre kiterjesztetik. 3. §. Miután e szerint a gör. kel. vallásúaknak egymástól független két egyháztartománya lett elválása az 1848:XX. t.cz. 8. §-ában biztosított önkormányzati joguknak külön leendő gyakorlását teszi szükségessé, fentartván Ő Felségének alkotmányszerűen gyakorlandó legfelsőbb felügyelési joga, a fennevezett két metropoliának hívei jogosítva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket, az ország törvényeinek korlátai között, külön-külön és az illető metropoliták által Ő Felségének teendő előleges bejelentés mellett időszakonkint egybehívandó egyházi gyülekezeteikben (congressusaikban) önállóan intézni, rendezni és ezen congressusokon alkotandó és Ő Felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik útján önállóan kezelni és igazgatni.” 5. §: a karlócai érsek és szerb metropolita hívja össze az ortodox szerb nemzeti egyházi kongresszust.

I. Ferenc József király szentesítette az 1868:XXI. törvénycikket A házadóról. 2. §: a házadó alá nem tartoznak ,,a.) isteni tiszteletre szánt épületek”; ,,m.) kolduló szerzetek kolostorai”. ­­­— Ekkor szentesítette az 1868:XXIII. törvénycikket A bélyeg- és illetékek, valamint a díjak tárgyában. 25. §: kivételt tesz a szentegyházaknak és imaházaknak istentiszteletre szánt ingóságaikkal.

Királyi elhatározással az összes izraelita valláshoz tartozókat, illetve képviseletüket egyetemes kongresszusra hívták egybe. → december 10.–1869. február 23.