Oroszi, 1896. március 28. – Budapest, 1974. július 24.

Kisbirtokos nemesi családból származott. Korán gyámságra jutott, azalatt kitanulta a hentesmesterséget, nagykorúsága elérése után birtokán gazdálkodott. 1914-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetem jogi karárra, de világháborús katonai szolgálata és hadifogsága miatt csak 1923-ban szerzett jogi diplomát. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Pénzügyminisztérium és a vámhivatal alkalmazottja volt. 1928 és 1932 között a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, majd a Belügyminisztériumban kapott állást. Vámjoggal, majd szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1939. szeptembertől az ország német megszállásáig miniszteri tanácsosként, majd osztálytanácsosként, a BM IX. ügyosztálya főnökeként kormánybiztosi jogkörrel a menekült-ügy területén tevékenykedett.

1943-1944-ben a Kállay-kormány idején részt vett a béketapogatózások előkészítésében és lebonyolításában. 1931-től tagja volt a Független Kisgazdapártnak, 1939-től tagja volt Veszprém megye törvényhatósági-bizottságának. A második világháború alatt együttműködött a hazai függetlenségi mozgalommal és a lengyel ellenállással. 1944. március 19-e után a németek letartóztatták, de a Lakatos-kormány megalakulása idején kiszabadult. 1945-ben előbb a Népgondozó Hivatal vezetője volt, majd 1945. május 24-étől az Újjáépítési Minisztérium adminisztratív államtitkára. 1945. november 15. és 1946. július 20. között több kormányban újjáépítési miniszter volt. 1945. november 4-étől Veszprém vármegyében nemzetgyűlési, 1947. augusztus 31. és 1953. március 18. között Somogy megyében országgyűlési képviselő volt. A nemzetgyűlés időszaka alatt a törvényhozás politikai bizottság tagja. 1946. júliustól 1950 elejéig a FKGP főállású pártigazgatója, 1946. szeptember 10-étől 1947. szeptember 11-ig, majd 1948. április 17-től a párt politikai bizottságának. 1947. nyarán az FKGP választási bizottságának elnöke. 1946-1948-ban a Magyar Vöröskereszt elnöke. Az 1950-es években a politikai élettől visszavonult. 1956. október 30-án távollétében újra a FKGP pártigazgatójává és az intézőbizottság tagjává választották. November 4-e után végleg visszavonult a politikai élettől.