Budapest, 1899. augusztus 4. – Budapest, 1959. május 19.

Apja szíjgyártósegéd volt. Fia Újpesten járt iskolába, négy közép- és három felsőiskolát végzett, szerszámlakatosnak készült. Egy sztrájkban való részvétel miatt elbocsátották, másfél év alatt elsajátította a vasesztergályos- és a műszerész szakmát. Csoportvezető lett Kaufmann Gyula műszergyárában. 1918-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, csatlakozott a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségéhez. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, ezért 1920-ban nyolc hónapra Zalaegerszegre internálták. 1922 és 1927 között több munkahelyéről is mennie kellett, mert szakszervezeti bizalmiként, majd főbizalmiként bérmozgalmakat szervezett. 1927-ben a pártból és a szakszervezetből is kizárták, csak 1941 augusztusban vették vissza. 1939-ben katonaként részt vett a kárpátaljai bevonulásban. 1927 és 1941 között művezető a Denta Műszergyárban. 1941-ben szabotázs vádjával letartóztatták, egy évre Kolozsvárra internálták. A vádat az 1942. augusztusi tárgyaláson elejtették, két évre mégis rendőri felügyelet alá helyezték. Kiszabadulása útán a Király Gépgyárban talált munkát. 1944 decemberétől a 606-os munkaszolgálatos században szolgált, ahonnan megszökött és a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált. 1945 tavaszán bekerült a Csillaghegyi Nemzeti Bizottságba.1945 áprilisában kinevezték az SZDP Komárom-Esztergom vármegyei titkárává, 1947. évi választásokig fizetett pártalkamazott volt Dorogon. 1945. június 24-én a Dunántúlon beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd 1945 november 4-től 1947. július 25-ig Fejér és Komárom-Esztergom megyében nemzetgyűlési mandátumot szerzett. 1947 szeptembertől a Magyar Országos Szövetkezeti Központ statisztikusa volt. 1948 februárban mint „jobboldalit” kizárták a Szociáldemokrata Pártból, ekkor visszavonult a közélettől. 1949 májusában új munkahelyet kellett keresnie; a telefongyárban beállító, majd üzemtechnikus lett, végül több üzemi tanfolyam elvégzése után szerszámtechnológusi beosztást kapott.