Hajdúhadház, 1897. október 3. – Debrecen, 1959. december 9.

Kisiparoscsaládból származott. A debreceni református tanítóképzőben tanítói, a budapesti tanárképzőben magyar–történelem–földrajz szakos polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, majd elvégezte a Zeneakadémián az ének-zene tanári szakot is. A debreceni Kereskedelmi Társaság felső leányiskola ének-zene tanáraként helyezkedett el, majd 1931-től a Debreceni Református Kollégium Polgári Fiúiskolájában tanított, 1944 és 1947 között iskolaigazgató volt. Több dalkör vezetője volt. A második világháború alatt belépett a Független Kisgazdapártba, részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945. márciustól a FGKP debreceni főtitkára, júniusban a Hajdú vármegyei szervezet főtitkára, majd alelnöke lett. Beválasztották a Debreceni Nemzeti Bizottságba is, az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Hajdú és Bihar vármegyei választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. 1946. szeptember 7-én bekerült a párt országos intézőbizottságába. 1947 elejétől az FKGP debreceni városi, majd Hajdú vármegyei központi járási szervezet ügyvezető elnöke volt. Az 1947. augusztusi választásokon már nem indult, 1948 nyarán párttisztségeiről lemondott, mert nem értett egyet a párt új irányvonalával, a belső tisztogatásokkal, az FKGP aktivitásának csökkenésével. A politikától visszavonult, de az 1950-es években rendőri zaklatások érték. 1956. október végén Kovács Béla felkérésére hozzákezdett az FKGP újjászervezéséhez, de Mindszenty beszédének hatására minden politikai tevékenységgel felhagyott. Később október 23-i és március 15-i évfordulók előtt néhány napra őrizetbe vették.