Törökszentmiklós, 1912. június 24. – Budapest, 1964. január 16.

Parasztcsaládban született. Öt elemi osztályt végzett, 1943-ig földműves, mezgazdasági munkás volt, majd szülőhelyén a Mezőgazdasági Gépgyár munkása lett. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, a következő évben részt vett a helyi MKP szervezet megalakításában és a földreform végrehajtásában. 1945. november 4-én a párt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei listáján nemzetgyűlési képviselőjelölt volt. 1946-ban az MKP Szolnok megyei bizottság tagja, majd 1946. szeptembertől az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége főtitkára, 1948. decembertől a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége ügyvezető elnöke. 1949. augusztus és 1951 nyara között a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnöke, 1954. április 12-étől az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke. 1946. október 1-jétől az MKP Központi vezetőség póttagja volt, 1948. június 15-ével az MDP KV rendes tagja lett. 1946-ban, 1949-ben és 1956-ban több hónapos pártiskolát végzett. 1947. augusztus 31. és 1962. június 9. között országgyűlési képviselő; előbb az MKP országos listáján, 1949. május 15-étől a Magyar Függetlenségi Népfront, majd a Hazafias Népfront Somogy megyei listájáról került be a törvényhozásba. 1951. május 18. és 1952. augusztus 14. között az Országgyűlés elnöke volt.  1954 és 1957 között az MDP KEB tagja, 1956. novembertől az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság tagja lett. 1956. november 4-én a Kádár-kormányban vállalt tagságot, november 12-én a földművelési ügyek irányítója lett; 1957. május 9-étől földművelésügyi miniszter. Gyors kollektivizálási elképzelései miatt 1960. január 5-én leváltották, pekingi és hanoi nagykövetté nevezték ki. Állomáshelyét nem foglalhatta el, mert 1960. február 12-én szektás és pártellenes nézetei miatt a KB kizárta soraiból, szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetésben részesítette. Diplomáciai megbízatását június 10-én visszavonták, 1962. január 9-én kizárták a pártból, minden állami tisztségéről le kellett mondania.