Zalaegerszeg, 1911. március 7. – Zalaegerszeg, 1988. november 12.

 Napszámos családban született. Szülővárosában négy elemit végzett, majd 1928 és 1930 között három éven át ipariskolába járt, de nem fejezte be tanulmányait. Kőműves segéd lett, különböző építkezéseken dolgozott Zala vármegyében és az ország más tájain.  1944 őszétől 1945 tavaszáig az Erzsébet Téglagyár munkavezetője volt. Az 1930-as években belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd az építőmunkások szakszervezetébe. 1945-ben beválasztották az SZDP zalaegerszegi bizottságába és a szakmaközi bizottságba. 1946 augusztusában – mivel hívő volt – egyházközségi tagságot vállalt, amiért pártjából kizárták. 1947 júliusában csatlakozott a Demokrata Néppárthoz, képviselő-jelöltséget vállalt s 1947. augusztus 31­-én a Zala vármegyei választókerületi listán mandátumot szerzett. 1948. április 26-án jelentették be a párt parlamenti frakciójából kilépését, mert Mindszenty Jó­zsef esztergomi érsek nézeteinek érvényesítését követelte pártja politikájában. Az országgyűlési ciklus végéig pártonkívüliként vett részt a törvény­hozás munkájában. 1949 májusa után visszatért korábbi foglalkozásához, de politikai múltja miatt csak alkalmi megbízatásokat kapott. 1951 októberében feleségével együtt el kellett hagyni szülővárosát, házukból Kispáliba költöztek. A következő esztendőben állandó megélhetést biztosító munkahelyet talált; kőműves­ként alkalmazták az Andráshidai Állami Gazdaságban. 1954. március 23-án lakóhelyén letartóztatták. 1955. augusztus 31-én a Fővárosi Bíróság szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával 6 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, amelyet másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1955. december 5-én megerősített. 1960 áprilisában szabadult, másfél évig rendőri felügyelet alatt állt. Kiszabadulása után a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalatnál kapott munkát. Kőműves beosztásba került, hatvanévesen művezetőként nyugdíjazták. A politikától teljes visszavonultságban töltötte élete utolsó éveit. Ítéletét 1992-ben megsemmisítették.