Békéscsaba, 1911. március 31. – Budapest, 1954. október 18.

Agrárproletár családból származott. Az elemi iskola négy osztályát sem végezte el; nyolcéves korában már dolgoznia kellett. Libapásztorként kezdte, majd volt kisbéres és részes arató; kőművesek mellett dolgozott napszámosként, eközben sikerült elsajátítania a szakmát. Tizenkilenc évesen kapcsolódott be a munkásmozgalomba; a harmincas években elismert vezetője a helyi tüntetéseknek, bérharcoknak. 1934-től a szülővárosában már működő illegális kommunista sejtek egyikének a tagja. A következő években ő maga is hozott létre újabb kommunista sejteket Békéscsabán és Dobozon. Újjászervezte a földmunkás-szakszervezet helyi csoportját. 1937-ben leleplezték a kommunista szervezkedést, 1937. december 31-én az állami és társadalmi rend felforgatásának vádjával elítélték, egy évet töltött a szegedi Csillagbörtönben. A büntetés után Budapestre ment dolgozni. 1942-ben, kommunista tevékenysége miatt, internálták. Az internálásból 1943 tavaszán szabadult, hazament Békéscsabára. 1944. április 3-án a ricsei internálótáborba szállították, 1944. június 27-én elengedték, de behívták katonának. A frontra került, ahol július 17-én átszökött a szovjet csapatokhoz. Mint partizán került vissza Magyarországra 1944 őszén. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége 1945 februárjában megbízta a Békés vármegyei pártbizottság vezetésével. Ő volt a megye első párttitkára;  jelentős szerepet játszott a főváros élelmiszer-ellátását biztosító akciókban.  1945. május 21. és 1946. október 1. között az MKP Központi Vezetősége póttagja volt.  1945. június 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. november 4-i választásokon a Békés vármegyei listán nemzetgyűlési mandátumhoz jutott; 1947. augusztus 31-én a Békés és a Borsod megyei listán pótképviselő lett. 1946-ban a Magyar Kommunista Párt pártvezetése pártiskolára küldte, amelyet betegsége miatt abba kellett hagynia. Felépülése után a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének miniszteri biztosa lett. 1949. május 1-jétől a honvédség hivatásos állományába került, őrnagyi rangban szolgált haláláig.