Inke, 1918. május 14. – Chatham, Ontario, Kanada, 1999. június 13.

Apja kocsis, majd tíz holddal rendelkező kisbirtokos volt. Szülőfalujában elemibe járt, majd Csurgón polgári iskolát végzett. Papi pályára készült, ezért tagja volt a Szívgárdának és a Rózsafüzértársulatnak. Mégsem az egyházi pályát választotta, hanem az apai birtokon kezdett el gazdálkodni. 16 éves korában belépett a Független Kisgazdapártba, majd 1937-ben a KALOT tagja lett s két éven át, 1938-1939-ben az inkei római katolikus egyházközség választott tisztségviselője. 1940.-ben elvégezte az érdi KALOT népfőiskolát, megválasztották a KALOT szervezőtitkárának. 1943-1944-ben a szovjet fronton katonai szolgálatot teljesített. 1945 tavaszán ismét bekapcsolódott a politikai életbe, 1947. februárban, Kovács Béla letartóztatása után kilépett, a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. 1947. augusztus 31-én a párt Somogy vármegyei listáján országgyűlési pótképviselővé választották, 1948. augusztus 4-én hívták be a törvényhozásba. Mandátumának lejárta után, 1949 májusától egyéni gazdálkodást folytatott. 1951-ben birtokát a tsz számára kisajátították. A magas beszolgáltatási terhek és az erőszakolt kollektivizálás miatt tiltakozása miatt az ÁVH letartóztatta, eljárást kezdeményeztek ellene. Két hónapig Csurgón, majd Pécsett tartották fogva, majd Kaposvárról szabadon bocsátották, de rendőri felügyelet alá helyezték. A pécsi TEFU gépkocsivezetője lett. 1956 októberében több alkalommal szállított élelmiszert a fővárosi kórházakba, barátaival elkezdte a KALOT újjászervezését. 1956. november 30-án a letartóztatás elől Ausztriába menekült. Onnan angliai menekülttáborba került, majd 1957 januárjában bevándorlóként a kanadai Torontóba érkezett. Eleinte autókarosszériai munkát kapott, majd 1959-ben Chatham-ben letelepedve a North American Plastic Corporation alkalmazta. Műanyag karosszériagyártó csoportvezető beosztásból nyugdíjazták.