Szomajom 1912. december 23. – Budapest, 1986. szeptember 30.

Szülei 25 kat. holdon gazdálkodtak. 1933-ban a kaposvári Somssich Pál Reálgimnáziumban érett­ségizett. A családi hagyományt követve gazdálkodásba fogott, majd érdeklődése a politika felé fordult. Belépett a Független Kisgazdapártba, előbb Somogy vármegyei, majd országos szervezőtit­kár lett. 1939-ben kilépett, a Magyar Élet Pártja tagja lett s Pest vármegyei szervezőtitkárnak nevezték ki. Később a Közellátási Minisztérium revizora lett. 1944. március 19. után németellenes magatartása miatt előbb Garanyba, majd Kistarcsára internál­ták, 1944. május 27-én, szabadon engedték. A há­ború végéig bujkált, majd apósa péküzemét ve­zette. 1945-ben apai örökségül kapott földjén gazdálkodást folytatott. Ismét belépett a Független Kisgazdapártba, majd 1947 nya­rán a Demokrata Néppárt tagja lett, az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a DNP Somogy vármegyei képviselő-jelölt listájáról bekerült a törvényhozásba. 1948. január 30-án kilépett a DNP-ből, ezután párton kívüli képviselőként politizált tovább. A parlament összeférhetetlenségi bizottsága jelentése alapján 1948. február 24-én mandátumától megfosz­tották. 1948. februárban MÉP-es szervezőtitkári múltjára hivatkozva megfosztották képviselői mandátumától. Megpróbált elmenekülni az országból, de a határon elfogták, a buda-déli, a kistarcsai internálótáborba, majd a recski kényszermunkatáborba hurcolták, házát kisajátították. A recski tábor felszámolása után, 1954. február 3-án, izgatás vádjával öt év börtönre ítélték, 1954. június 16-án biztonsági őrizetre változtattak. 1958-1959-et kivéve, egészen 1972-ig biztonsági őrizetben tartották, majd 1975-ig házi gondozású kényszergyógykezelés alatt állt.