Nemesócsa, 1920. augusztus 27.–Budapest, 2004. április 3.

Értelmiségi szülők gyermeke, apja községi jegyző volt. Gimnáziumi tanulmányait a Komáromban és a pozsonyi magyar gimnáziumban végezte. 1939-ben, Komáromban érettségizett, majd Sopronban beiratkozott a Műegyetem kohómérnöki tagozatára. 1943 őszén megszerezte a mérnöki oklevelet. Az EMAG Gyár albertfalvai acélöntöde építkezésén és szerelési munkáinál alkalmazták. Ott volt a gyár 1945. évi újraindításánál, 1945 őszén a békásmegyeri téglagyár üzembe helyezését irányította. 1946 tavaszán lett a Magyar Kommunista Párt tagja, majd MDP, később MSZMP  tag, elvégezte a hároméves pártfőiskolát. 1946 őszétől a Weiss Manfréd Művek Csőgyárában üzemmérnök volt, 1948-től üzemvezető helyettesi beosztásban dolgozott; 1949. januárban gyárvezető-helyettes, 1949. októbertől 1951. januárig a Csőgyár gyárvezető-helyettese volt. 1951. januárban a Kohó- és Gépipari Minisztérium Elvi Főosztályok miniszterhelyettesévé nevezték ki, a vaskohászatot felügyelte. 1952. júniustól miniszterhelyettesi beosztása mellett a Rákosi Mátyás Művek vezérigazgatója volt. 1953. januárban minisztériumi átszervezés után a kohászati miniszter helyettese, majd júniustól a Vaskohászati Igazgatóság vezetője, miniszterhelyettesi beosztásából felmentették. 1954-től a Rákosi Mátyás Művek Kohászati Tröszt igazgatója, 1955. januártól a vezérigazgató helyettese. 1957. márciustól az átkeresztelt Csepel Vas- és Fémművek igazgatója, 1961. novembertől a Csepel Művek Csőgyárát irányította 1979. évi nyugdíjazásáig. 1975-től az MSZMP KB mellett működő Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztály munkabizottságának tagja volt.