Budapest, 1902. április 2. – Budapest, 1966. december 30.

Apja tisztviselő volt. A bécsi tudományegyetem történelmet és filozófiát hallgatott, tanulmányait nem fejezhette be. 191-ben részt vett a szocialista ifjúmunkások háborúellenes mozgalmában. 1918-ban a KMP alapító tagja, a Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsben, 1919-1920-ban, majd a szerb megszállás alatt álló Pécsett élt 1921-ig, ahol a Pécs-Baranyai Ifjúmunkás Szövetség titkára és lapjának szerkesztője volt. 1921–1922-ben ismét az osztrák fővárosban dolgozott, 1922-ben, Moszkvában részt vett a Komintern kongresszusán. Illegális pártmunkára Magyarországra küldték, a KIMSZ KB tagja és az Ifjú Proletár című lap szerkesztője volt. 1922. szeptemberben letartóztatták, 12 év fegyházra ítélték, a fogolycsere-egyezmény révén 1924-ben a Szovjetunióba távozhatott. A KMP KB tagja és a KMP ún. Külföldi Bizottságának tagja volt 1925–1927 és 1933–1936 között, a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskola rendes tanára 1927-től 1933-ig, egyúttal a Moszkvában megjelenő német nyelvű napilap, a Deutsche Zentral Zeitung főszerkesztője 1929-1933-ban. A sztálini tisztogatások idején kizárták a pártból. 1948. szeptemberben visszatért Magyarországra, előbb a Népszava szerkesztője, 1952 és 1955 között a Szabad Nép főszerkesztő-helyettese volt. 1956-tól a Társadalmi Szemle felelős szerkesztője. Nyugdíjazását követően a Magyar Nemzet és a Magyar Rádió munkatársa. Tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának és az MSZMP–nek.