Alcsút, 1913. március 16. – New York, 1980. október 27.

 A fővárosban, a Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd 1932-től a budapesti tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karon és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaság-tudományi Karán tanult 1938-ig. Egyetemista évei idején a falukutató mozgalom keretében társaival együtt az ormánsági egykézés okait vizsgálta Kemsén, kutatásaik eredményeként jelent meg az Elsüllyedt falu a Dunántúlon. Kemse község élete című szociográfiája 1936-ban. Kapcsolatba került a népi írók körével, a Válasz, a Pesti Napló, a Magyar Szemle és a Magyar Nemzet állandó külső munkatársa 1936-1938-ban, részt vett a Táj- és Népkutató Intézet munkájában is. Nevét az ország egészségtelen birtokszerkezetéről, a magyar parasztság elégedetlenségéről szóló, földreformot sürgető Néma forradalom c. műve tette országosan ismertté, amiért osztályellenes izgatás vádjával 3 havi államfogházra ítélték, s tanulmányait sem folytathatta tovább. 1937-től 1941-ig a Híd, 1939-től a Szabad Szó szerkesztője, 1941-1942-ben a Kelet Népe munkatársa. Részt vett a Márciusi Front 1937. március 15-i és a népi írók által életre hívott Nemzeti Parasztpárt 1939. június 29-i megalakításában. A Márciusi Front megalakulásakor ő olvasta fel a szervezet 12 pontos követelését a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén. A II. világháború idején több ízben frontszolgálatot teljesített. A Magyar Történelmi Emlékbizottság egyik szervezője, az 1942. március 15-ei nagy háborúellenes tüntetésen Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt ő koszorúzta meg Petőfi szobrát, és mondott beszédet a Batthyány-örökmécsesnél. 1942. április 7-én hazaárulásért letartóztatták, 3 hónapig vizsgálati fogságban tartották, írótársai közbenjárására bocsátották szabadon 1942. júniusban. Részt vett és beszédet tartott a rendszer népi baloldali ellenzékének szárszói konferenciáján 1943 augusztusában. 1944. március 19-én illegalitásba vonult, az NPP képviseletében bekapcsolódott a Magyar Front és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának tevékenységébe. 1944. december 20-án a fronton átjutva megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szovjet hadsereggel, a szovjet katonai elhárítás lefogatta, 1945. február 11-én a hadifogolytáborból sikerült megszöknie. 1945-től az NPP országos vezető testületeinek tagja, a párt főtitkára 1945. április-1946. márciusban, alelnöke 1947. februárig. A Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, az Országos Nemzeti Bizottság társelnöke, 1945. áprilistól az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 1945. november 4-étől a NPP nagy-budapesti nemzetgyűlési képviselője, a parlament Politikai Bizottságának tagja 1945–1947-ben. Pártján belül az FKgP-vel való szorosabb együttműködést szorgalmazta, 1947. februárban kilépett az NPP-ből, a Balogh István vezette Független Magyar Demokrata Párthoz csatlakozva az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Szabolcs és Szatmár–Bereg választókerületben országgyűlési képviselővé választották. 1947. novemberben az MKP-val folytatott küzdelmet kilátástalannak ítélve emigrált, mandátumától megfosztották 1948. júliusban. 1949-ig Svájcban élt, majd az USA-ban telepedett le. A New York-i Harvard Egyetemen filozófiát és történelmet hallgatott. A szovjet megszállás alól elmenekült K-európai emigránsokat támogató Szabad Európa Bizottság (SZEB) Research and Information Center nevű intézményének, majd 1951. július-szeptemberben a szervezet New York-i központjának munkatársa. Kritikus észrevételei miatt elbocsátották, 1954-ig kertészként, majd gyári munkásként dolgozott. 1954-ben lett a SZEB által működtetett Szabad Európa Rádió sajtóosztályának alkalmazottja; 1961-től a dél-amerikai reformprogramokkal foglalkozó International Center for Social Research igazgatója volt, 1963tól haláláig ismét a SZEB sajtóosztályának munkatársa volt. 1949-től a Magyar Nemzeti Bizottmány, 1958-tól a Magyar Bizottság tagja), a Magyar Írók Szövetsége Külföldön alapító tagja 1957-ben. 1951-től a Látóhatár, illetve 1958 és 1971 között az Új Látóhatár munkatársa, főmunkatársa, 1961-1963-ban a The Hungarian Quaterly alapítója és főszerkesztője, 1974-től a Magyarországi Hírek és a Szabad Magyar Tájékoztató szerkesztője.