Debrecen, 1895. június 22. – Debrecen, 1996. december 27.

Öt elemit végzett, 1914-ben kőműves segédlevelet szerzett. 1915-1918-ban az olasz fronton harcolt, a Károlyi-kormány idején a debreceni polgárőrségben, a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrségben, majd a Vörös Hadseregben szolgált. A proletárdiktatúra bukása után román fogságba esett, 1920-ban megszökött. A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének 1914-től, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak 1919-től, a párt debreceni szervezete végrehajtó bizottságának 1924-től tagja, debreceni titkár 1938. januártól volt. A MÉMOSZ Központi Vezetőségi tagja 1932–1944 között, a tiszántúli kerületének titkára 1938. április-1939. februárban volt. 1944. márciusban a Gestapo letartóztatta, szabadon bocsátását követően rendőri felügyelet alá helyezték 1944. májusban. 1944–1945-ben az SZDP debreceni, majd 1948-ig Hajdú-Bihar vármegyei szervezetének titkára. A debreceni nemzeti bizottság, a városi és a megyei törvényhatósági bizottság tagja. Az SZDP ideiglenes nemzetgyűlési képviselője 1944. decembertől, 1945. november 4-étől a Hajdú-Bihar választókerületből a nemzetgyűlés tagja volt. Az SZDP Politikai Bizottsága tagja, a két munkáspárt egyesülésekor lett az MDP tagja. A debreceni építési főigazgatóság vezetője 1948. januártól, építésügyi főtanácsosa 1948. augusztustól 1949. novemberig, majd a Mezőgazdasági Épület- és Településtervező Nemzeti Vállalat igazgatója volt. 1950. április 14-én kizárták az MDP-ből, az Államvédelmi Hatóság letartóztatta; Kistarcsára, majd 1951. augusztusban az inotai alumíniumkohó építkezésére internálták, végül Bernátkút–Hangospusztára vitték kényszermunkára. Szabadulása után, 1953. szeptemberétől a 31. sz. Építőipari Vállalat, majd a Hajdú-Bihar megyei Építőipari Vállalat munkatársa 1955. szeptemberig.  1956. októberben ellenezte az SZDP újjászervezését és a sztrájkot. Az Országos Társadalombiztosító Intézet országos és debreceni választmányának tagja 1935-től. Az Építők Hajdú-Bihar Megyei Művelődési Központjának elnöke 1956. márciustól, a Hazafias Népfront debreceni szervezetének elnöke 1970-től volt. 1957-ben az internálás miatt jogilag rehabilitálták, 1967-ben visszavették a pártba.