Bárdudvarnok, 1898. március 6. – Szilvásszentmárton, 1958. augusztus 18.

Szegényparaszti családban született. Hat elemit végzett.  1916-1918-ban frontszolgálatot teljesített majd a Nemzeti Hadseregben szolgált 1920 és 1921 között. A két világháború között 18 kat. hold földjén gazdálkodott, községi elöljáró volt. 1930-tól a Független Kisgazdapárt tagja, a párt Somogy vármegyei szervezője, alelnöke, társelnöke, 1939-ben országgyűlési képviselőjelölt a csurgói egyéni választókerületben. 1942-től a Magyar Parasztszövetség Somogy vármegyei elnöke, az elsők között írta alá az FKgP Kállay Miklós miniszterelnökhöz intézett háborúellenes memorandumát 1943-ban. 1946. márciustól 1949. januárig az FKgP Somogy vármegyei újjászervezője, vármegyei elnöke; 1947. szeptember 12. és 1948. április 17. között a Politikai Bizottság póttagja, a Magyar Parasztszövetség alelnöke. 1945-től a Somogy vármegyei törvényhatósági bizottság és a vármegyei nemzeti bizottság tagja, az FKgP dunántúli ideiglenes nemzetgyűlési képviselője 1945. júniustól, 1945. november 4-étől nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő Somogy vármegyében. 1949. január-februárban részt vett a párttagok múltját felülvizsgáló megyei bizottság tevékenységében is. Az 1950-es évek elején kulákká nyilvánították, az állandó zaklatások elől 1954-ben belépett a helyi tsz-be, könyvelőként, majd állattenyésztési brigádvezetőként dolgozott. 1956. október 29. és november 4. között az FKgP Somogy megyei csoportjának egyik újjászervezője, a megyei forradalmi bizottság alelnöke. A megtorlás során letartóztatták, másodfokon másfél év börtönre ítélték, büntetését – betegsége miatt – három nappal halála előtt szakították meg. A Somogy Vármegyei Gazdasági Hitelszövetkezet igazgatóságának tagja volt 1948. júniustól.