Bögöte, 1922. április 4. – Keszthely, 2004. január 31.

Apja géplakatos volt, de 6 kat. holdon gazdálkodott is. Érettségi vizsgát a szombathelyi premontrei gimnáziumban tett 1940-ben. A középiskola elvégzése után 1947 szeptemberéig a Vas megyei törvényhatóságnál dolgozott, mint vármegyei tisztviselő. 1945-ben lett tagja a Független Kisgazdapártnak s 1947 tavaszáig a párt szentgotthárdi járási titkára volt. 1947 áprilisában, mivel nem értett egyet pártja vezetésével, kilépett s a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Pártja az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon Vas megyében indította, bekerült a törvényhozásba. A Demokrata Néppárt „feloszlatása” idején, 1949. márc. 12-én Sopronnál megkísérelte elhagyni az országot, de az ÁVH letartóztatta. A 1949. március 22-én mentelmi jogát felfüggesztették, 1949-ben „hazaárulás” vádjával másodfokon 10 és fél éves büntetésre ítélték. Az Andrássy út 60-ban, a Markó utcai fogházban, a Gyűjtőfogházban és Márianosztrán raboskodott, majd szénbányában, KÖMI-munkatáborban dolgoztatták. 1954-ben szabadult. 1955-1969 között segédmunkás, majd a budapesti Április 4. Gépgyár lakatosa, később gépésztechnikusa. Onnan Keszthelyre került, ahol 1975-ig a helyi Vendéglátóipari Szakközépiskola műszaki vezetője volt. Ezután a Tatabányai Szénbányák balatongyöröki üdülőjének műszaki vezetője lett 1982-es nyugdíjazásáig. 1964-ben a székesfehérvári Gépipari Technikumban általános gépésztechnikusi képesítést szerzett. Ítéletét a Fővárosi Bíróság 1991-ben semmisnek nyilvánította. 1989-en a Kereszténydemokrata Néppárt alapítói között volt. Tagja a párt Intéző Bizottságának. Az 1990. évi országgyűlési választások idején a KDNP Zala megyei területi listájának 1. helyén szerepelt, de nem került be a parlamentbe. Ugyanabban az időben a párt Zala megyei pártvezetőségének elnöke.