Budapest, 1898. július 23. – Budapest, 1978. június 8.

Az elemi iskola hat osztálya után kitanulta a szabómesterséget. 1918 és 1948 között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja, több funkciót is betöltött az országos vezetőségben. 1932-től 1944-ig a szabók szakszervezetének az alkalmazottja, majd titkára, e tiszte folytán a Szabók Szaklapja, illetve a Szakszervezeti Értesítő kiadója. 1939 és 1948 között a Népszava kiadója. 1944 márciusában a német hatóságok letartóztatták. 1944 augusztusában kiszabadult, ezt követően az illegalitásba kényszerített Szociáldemokrata Párt, illetve a Szakszervezeti Tanács munkáját szervezte. 1945. április 2-án a szakszervezetek képviselőjeként delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. november 4-i választásokon az SZDP országos listáján nemzetgyűlési mandátumot szerzett. 1945 elején a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja. 1945-ben részt vett a Szociáldemokrata Párt és a Szaktanács újjászervezésében, bekerült a Szakszervezeti Tanács Ellenőrző Bizottságába. 1945–1947 között az SZDP Ellenőrző Bizottságának elnöke. 1945 júliusáig az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) vezérigazgatója, majd 1948-ig elnöke, a Társadalombiztosítási Szemle felelős szerkesztője. 1945–1947-ben az SZDP OTI –csoportjának is ő volt az elnöke. 1947-től a Munkás Testedző Egyesület társelnöke. Az 1947. évi választásokon megőrizte helyét a törvényhozásban, de a pártvezetés 1948. április 26-án megfosztotta a mandátumától. 1948 elejétől a szakmájában dolgozott, majd szeptemberben nyugdíjazták. 1950. július 14-én koholt vádak alapján letartóztatták, a Budapesti Katonai Törvényszék szeptember 13-án a Kálmán József és társai per tizenkilenced-rendű vádlottjaként tizenöt év fegyházra ítélte. A másodfokon eljáró Katonai Főtörvényszék az ítéletet helybenhagyta. 1955. november 26-án egyéni kegyelemmel szabadult. 1956 szeptemberében ügyét felülvizsgálták, ám rehabilitálásra csak 1962. augusztus 6-án került sor. 1956 októberében részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt újjászervezésében, bekerült a pártvezetőségbe. 1957-től többszöri felkérés ellenére sem vállalt közéleti szerepet.