Kaposvár, 1912. augusztus 14. – Budapest, 1979. július 17.

Hét általános iskolai osztályt végzett, majd cipész segédlevelet szerzett, a két világháború között, szakmájában dolgozott. 1927-től a Bőripari Munkások Szövetsége tagja, budapesti alelnöke 1940-től volt. 1934-ben lett az illegális kommunista párt tagja. Frontszolgálatot teljesített 1941–1942-ben, majd a hadseregben végzett kommunista agitáció miatt letartóztatták. 1944-ben megszökött és a front átvonulásáig bujkált. 1945-től a Magyar Bőripari Munkások Országos Szabad Szakszervezete, illetve a Bőripari Dolgozók Szakszervezete titkára, 1947-től 1949-ig főtitkára. Az MDP Központi Vezetősége párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője 1950. április 19. és május 31., valamint 1951. április és 1952. január között. Az MDP Központi Vezetőség póttagja (1950. május 31-étől, rendes tagja 1951. március 1-jétől 1954. május 30-ig volt. A KV titkárságának tagja 1951. márciustól 1953. júniusig; a Politikai Bizottság póttagja 1951. március 1-jétől, rendes tagja 1951. május 22. és 1954. május 30. között. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) főtitkári tisztét 1952. január és 1953. február közötti időszakban töltötte be, elnöke 1953. februártól 1954. júniusig volt. Az MDP Központi Revíziós Bizottságának (KRB) elnöke 1954. májustól volt 1956. októberig. 1949. május 15. és 1971. február 10. között országgyűlési képviselő volt; előbb a Magyar Függetlenségi Népfront országos, majd Nógrád megyei listájáról, 1958. november 16-án a Hazafias Népfront Nógrád, majd Pest megyei listájáról jutott be, majd 1967. március 19-én Pest megye 28. számú egyéni választókerületében szerzett mandátumot. Az Elnöki Tanács tagja 1952. májustól 1956. februárig, majd 1961. október és 1963. március között volt. 1956. februártól 1961. októberig az Elnöki Tanács titkára, majd 1968-as nyugdíjazásáig a Magyar–Szovjet Baráti Társaság főtitkára, majd elnöke.