Budapest, 1900. június 20. – Budapest, 1970. február 9.

Édesapja kőműves volt. Vasesztergályos mesterséget tanult. 1917-ben belépett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségébe. 1918-ban, polgárőrségben szolgált, 1919-ben vöröskatona, a román és a cseh fronton harcolt. Miután fogságba esett, a josefstadti fogolytáborba került. 1923-ig emigrációban élt. Hazajövetele után csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. 1924-től a párt angyalföldi körzeti szervezetének elnöke lett. 1925-ben az MSZMP alapító tagja; 1926-ban a párt külső VI. kerületi szervezete titkára. 1928-ban központi titkárhelyettes. Az 1929-es letartóztatások idején - pártutasításra-emigrált, hosszabb ideig Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Belgiumban dolgozott. Ott is részt vett a munkásmozgalomban. Hazatérése után, 1932-1934-ben bekapcsolódott az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék munkájába, tagja az Ellenzéki Munkás című lap szerkesztőbizottságának. Különböző üzemekben volt bizalmi és főbizalmi. 1927-től kezdve több ízben letartóztatták, 1943-ig összesen nyolc és fél évet töltött börtönben és internálótáborban. 1944-ben a Magyar Acélgyárban működő ellenállási csoport vezetője. 1945 után egyike az MKP angyalföldi szervezete megalapítóinak, majd a pártszervezet titkára. 1945. április 2-ától a szakszervezetek budapesti képviselője az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. 1945 elején a kerületi nemzeti bizottság és a fővárosi ideiglenes törvényhatósági bizottság tagja. Dolgozott a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezetében, az intézőbizottság, majd az elnökség tagja lett, s vezette az oktatási és kulturális titkárságot. 1945–1948-ban a Szabad Vasas című lap felelős szerkesztője. 1948-tól a Magyar Fémlemezipari Rt. Vállalat vezetője, később minisztériumi főosztályvezető. 1949 és 1953 között elvégezte a Gazdasági és Műszaki Akadémiát. 1954-től az MDP, 1957-től az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának, 1966-tól az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.