Budapest, 1906. június 10. – Budapest, 1973. május 1.

Apja banktisztviselő volt. Iskoláit Budapesten végezte. 1924-ben érettségizett a II. kerületi Érseki Főgimnáziumban, majd a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti fakultásán magyar- német szakon tanult tovább. 1926-ban egy évig ösztöndíjas volt a bécsi Collegium Hungaricumban. 1928-ban magyar irodalom, nyelvészet és esztétika tárgyakból doktori címet szerzett, a következő esztendőben magyar- német szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. A Trefort utcai mintagimnáziumban gyakorló tanár volt, majd Sopronba került. Négy éven keresztül az állami reáliskola helyettesítő tanára, 1933-ban, állásában véglegesítették. 1934 őszén saját kérésére került a budapesti Kölcsey Ferenc Reálgimnáziumba. Már egyetemista korától verseket, cikkeket és novellákat írt különböző folyóiratokba és napilapokba. Az Új Idők és a Nyugat-novella pályázatán díjat nyert. 1936-ban, a Színházi Életben megjelent szatirikus verse miatt fegyelmit kapott munkahelyén,  a következő tanévben áthelyezték a kőbányai Szent László Gimnáziumba, majd 1939-ben az óbudai Árpád Gimnáziumba. 1938 után írásainak témája megváltozott; a náci és németellenes publicisztika került előtérbe. 1942-ben nagy visszhangot váltott ki a Magyar írók bűnperei c. kötete, amelyben a véleménynyilvánítás szabadságát hangsúlyozta. 1944-ben a Sztójay–kormány alatt eltiltották az újságírástól. A nyilas uralom alatt üldözötteket bujtatott; politikai szereplése miatt büntetésből visszahelyezték kőbányai iskolájába, majd 1945 februárjában ismét Óbudán tanított. 1945 áprilisában berendelték a miniszterelnökségre, ahol a politikai államtitkárok mellett sajtóreferensként dolgozott. A Magyar Radikális Párt alapító tagja, de a pártban nem vállalt politikai megbízatásokat. Beválasztották a Budapesti Nemzeti Bizottságba, részt vett az Újságírók Igazoló Bizottsága tevékenységében és a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Létszámcsökkentő Bizottsága munkájában. Szerepet vállalt az Actio Catholica, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Írók Szövetsége szervezetében is. 1947-ig mellékállásban a VKM pedagógus átképző tanfolyamain előadó és a Szabad Száj című szatirikus lap szerkesztőségi munkatársa volt. 1947 nyarán korábbi pártjából kilépett s részt vett a Független Magyar Demokrata Párt létrehozásában. 1947. augusztus 31-én Nagy-Budapest választókerületben országgyűlési képviselőnek jelölték. Felszólalásainak kedvezőtlen fogadtatása miatt 1949. március 21-én lemondott mandátumáról, kilépett a pártból és teljesen visszavonult a politikai élettől. Közéleti tevékenységét korlátozták, újságírói működése a lapok államosítása miatt ellehetetlenült. A tanítástól katolikus vallásos nézetei miatt eltiltották: előbb a ferencvárosi Rozgonyi Piroska Leánygimnáziumban, majd a Dobó Katalin Közgazdasági Leánygimnáziumban kapott irodai munkát, majd 1952 után különböző pesterzsébeti általános iskolákban hasonló beosztásban alkalmazták. 1955-ben az Új Ember belső munkatársa lett, szépirodalommal és irodalmi kutatásokkal foglalkozott.