Tarcal, 1900. augusztus 5. – Budapest, 1978. október 16.

Hentes kisiparos gyermeke. Tanítóképző intézetben szerzett bizonyítványt, majd Nyírgelsén kapott állást a helybeli felekezeti iskolá­ban. Hamar megismerkedett a keresztényszociális reformmozgalmak eszméivel, ezért csatlakozott a Katolikus Legényegyletek Országos Testületéhez. 1940-ben a görög katolikus egyházmegye KALOT- titkárának nevezték ki, s megbízták a Hajdúdorogon létesített népfőiskola vezetésével. 1945 után csatlakozott a Demokrata Néppárthoz, az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Szabolcs és Szatmár-Bereg megyei vá­lasztókerületben mandátumhoz jutott. Parlamenti mandátuma megsemmisítése érde­kében KALOT–titkári múltját felhasználva 1948. június 15-én összeférhetetlenségi eljárást kezdeményeztek ellene. Az illetékes parlamenti bizottság 1948. június 23-án meghallgatta, majd ügye elhúzódott s nem is zá­rult le mandátuma lejártáig. 1949 után Budapesten maradt, több munkahellyel is megpróbálko­zott, de ellenzéki képviselői múltja miatt hamar felmondtak neki. Az 1950-es évek elején az Állami Biztosító alkalmazottja volt. 1956. október 30-án megjelent a Demokrata Néppárt újjáalakuló ülésén is, de vezető szerepet már nem vállalt.