Budapest, 1902. szeptember 10. – Budapest, 1998. december 13.

Értelmiségi családból származott, apja újságíró, a Rendkívüli Újság tulajdonosa és felelős szerkesztője volt. A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. 1927-től 1937-ig Vácott orvos, 1937-től 1947-ig Újpest tisztiorvosa.

1945-ben lépett be a Független Kisgazdapártba, 1947-ig az újpesti szervezet vezetője. 1944–1945-ben a helyi nemzeti bizottság elnöke, majd a képviselő-testület, illetve a Pest megyei törvényhatósági bizottság tagja. 1945. június 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. november 4-étől a nagy-budapesti választókerületből nemzetgyűlési képviselő, a Nemzetgyűlés jegyzője. 1946–1947-ben a Független Nemzet felelős szerkesztője és kiadója. Az Újpesti Stefánia Gyermekvédő Egyesület elnöke, majd elnökhelyettese. 1947-ben a Népjóléti Minisztérium közegészségügyi főtisztviselője. 1947. április 24-étől a miniszterelnökség politikai államtitkára, egyúttal a Jóvátételi Hivatal vezetője. 1947. augusztus 31-én Nagy-Budapesten pótképviselővé választották, november 4-től behívás útján országgyűlési képviselő. 1948. április 17-étől az FKGP Politikai Bizottsága tagja, majd június 24-én beválasztották az országos fegyelmi tanácsba; július 13-tól a Pest vármegyei szervezet elnöke. 1948. december 16-án a politikai bizottság megbízta a párt gazdasági ügyeinek irányításával, majd 1949-től pártigazgató lett. Még ez évben a Pénzügyminisztérium államtitkárává nevezték ki. 1949. május 15. és 1990. március 16. között végig országgyűlési képviselő volt; 1958. szeptember 26-ig a Magyar Függetlenségi Népfront nagy-budapesti listáján, 1958. november 16-ától a Hazafias Népfront fővárosi listájáról került be a törvényhozásba, 1967. március 19. és 1985. április 19. között Budapest 5. számú egyéni választókerületből, 1985. június 8-án, az országos listán jutott mandátumhoz.

1950-től 1965-ig a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökhelyettese. 1954. október 24-étől a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagja, majd a budapesti bizottságának alelnöke. 1965-től a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, 1974-ben innen ment nyugdíjba. 1976-ban lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Nyugdíjasként a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezetének elnöke. A Magyar–Francia Baráti Társaság és az Interparlamentáris Unió magyar–francia csoportjának elnöke. Az Újpesti Dózsa Sportegyesület vezetőségi tagja, az Újpesti Baráti Kör elnöke volt. Vác város díszpolgára.