Budapest, 1897. szeptember 23. – Budapest, 1967. január 26.

Munkáscsaládban született, apja cipészmester volt. Hat elemi osztály elvégzése után, 1909-ben szabóinasnak állt, 1914-ig, mint tanonc dolgozott. 1914-ben belépett a Szabóipari Munkások Szakszervezetébe és ezzel egyidejűleg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, majd 1918. novemberben a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása óta annak tagja volt. A párt VI. kerületi szervezetének egyik alapítója és elnöke. 1919. februárban a KMP vezetőivel együtt letartóztatták, március 21. után kiszabadult. Tagja volt a budapesti 500-ak tanácsának. 1919. május elején önkéntes vöröskatona, az aradi 33. ezred politikai megbízottja. A bukás után letartóztatták, kiszabadulása után újabb elfogató parancsot adtak ki ellene, ekkor hamis papírokkal Csehszlovákiába szökött. 1920-tól 1921. júniusig Csehszlovákiában, majd idehaza az illegális kommunista pártban végzett pártmunkát; tagja a párt Központi Bizottságának is. 1923 őszén feleségével együtt a Szovjetunióba emigrált és 1955-ig ott is élt. Tagja lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának, 1937-ig moszkvai kerületi párttitkár, emellett középiskolát és párfőiskolát végzett. Vezetője volt a moszkvai Állami Ruházati Ipar Főigazgatóságnak, majd a Moszkva városi szovjet kereskedelmi és ellátási osztálynak is. 1937. szeptemberben letartóztatták, 25 hónapos vizsgálati fogság után szabadult és teljesen rehabilitálták. 1939 decemberében újra elfogták és a Belügyi Népbiztosság 8 évi elzárásra ítélte. 1955-ben hazatérése előtt a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta; 1955. decemberben lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába. 1957. február 12-én megbízták az MSZMP KB Külügyi Osztály vezetésével, 1957 decemberétől a Partizánszövetség elnöke volt. 1959. december 5-étől 1966. december 3-ig az MSZMP Központi Bizottság tagja. 1960. áprilisban kinevezték varsói nagykövetté, megbízólevelét 1963. szeptemberben vonták vissza. 1966 decemberétől az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság tagja volt.