A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Meghal Imre király. (Egerben temetik el. Más vélemény szerint Imre szeptemberben hunyt el.) | Leó bíboros pápai legátus Tirnovóban királlyá koronázza Kaloján bolgár cárt. | Imre király, halála esetére, András herceget nevezi ki megkoronázott fia gyámjává és annak kiskorúsága idejére az ország kormányzójává. | Imre király megkoronáztatja kiskorú fiát, László herceget. | Csák nembéli Ugrin győri püspök esztergomi érsekké választása után rövidesen meghal. (Utódlásának kérdése viszályt robbant ki: az esztergomi kanonokok János kalocsai érseket választják esztergomi érsekké, az esztergomi érseki tartomány püspökei azonban óvást emelnek; utóbb a kanonokok egy része és a nyitrai püspök Kalán pécsi püspököt választja esztergomi érsekké. (→ 1205. október 6.) | Imre király javaslatot tesz III. Ince pápának a magyarországi görög szertartású monostorok helyzetének rendezésére. (→ 1221. április 20.) | A negyedik keresztes hadjárat résztvevői elfoglalják Konstantinápolyt. (A Bizánci Birodalom európai területein keresztes államok alakulnak, melyek közül a legjelentősebb a konstantinápolyi Latin Császárság, Kis-Ázsiában ugyanakkor bizánci utódállamok létesülnek, melyek közül a Nikaiai Császárságé a vezető szerep. A bizánci görög dinasztia a volt birodalom nyugatgörög tartományába, Epiruszba szorult vissza. (→ 1261. július 25.) | András herceget hívei kiszabadítják esztergomi fogságából. | Imre király Varasd közelében foglyul ejti András herceget, feleségét, Gertrúdot pedig hazaküldi atyjához. (Gertrúd vélhetően 1204-ben tér vissza férjéhez.) | Imre király csapatokat küld a III. Ince pápa által támogatott német ellenkirály, IV. (Braunschweigi) Ottó megsegítésére (Sváb) Fülöp német király ellenében. (Imre király öccse, András herceg viszont Fülöp királyt támogatja.) |