A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Imre király megalapítja Erdélyben a kerci ciszterci apátságot. (A monostor 1206-ban már működik.) | Imre király aranybulláján, az első fennmaradt magyar érempecsét hátoldalán először jelenik meg az Árpádok családi címere, a vágásos pajzs lépő oroszlánokkal. | A negyedik keresztes hadjárat (1202–1204) résztvevői Velence követelésére elfoglalják Zárát; a keresztesek és a velenceiek súlyos károkat okoznak a városnak. (Az elűzött záraiak 1203. április 25. után visszafoglalják városukat.) | Imre király a Morava völgyében hadjáratot vezet Kaloján bolgár cár ellen, mert az országában élő kunok előzőleg rablóportyát vezettek Magyarország ellen. (→ 1204. november 8.) | III. Ince pápa némi módosítással jóváhagyja a Hartvik-féle Szent István-legenda szövegét. (→ 1097–1099 körül) | Imre király meghatározza a – vélhetően vallon eredetű – pataki vendégek (hospites) kiváltságait. E legkorábbi ismert magyarországi hospeskiváltság engedélyt ad a közösségnek, hogy prepositusnak nevezett elöljáróját maga válassza, aki a kisebb ügyekben ítélkezik felettük, bizonyos adók és vámok megfizetése alól mentességet biztosít, továbbá szabad végrendelkezési jogot ad. | Imre király beavatkozik a szerbiai trónviszályba: NemanjićIstván szerb nagyzsupán helyett annak testvérét, Vukant segíti a nagyzsupáni székbe, majd (1202-ben) felveszi a „Szerbia királya” címet. | Bizonyítottnak nem tekinthető feltételezések szerint magyar nyelvű fordítások születnek a nyugat-európai lovagi epika egyes műveiről (Roland-ének, Trója- és Nagy Sándor-regény). | Összeáll a német Duna-völgyében a Nibelung-ének, amely meghatározó lesz a németek körében élő képre a hunokról (illetve a magyarokról). A hősi ének a germán burgundok önálló királyságának korában (443–534) játszódó szerelmi-hatalmi történet, amelynek középpontjában a rómaiak ellen felkelő burgund vezető réteg, majd a rómaiakkal szövetségben a burgundok ellen vonuló hunok (436) és vezérük, Attila udvara áll. | Elkészül a Szent László-legenda és Szent Gellért kisebb legendája. (→ 1100 körül) |