A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Imre király panaszt tesz III. Ince pápánál Boleszló váci, Elvin váradi és János veszprémi püspök ellen, mert gyanúja szerint ők bujtották fel András herceget lázadásra ellene. | András herceg Imre király ellen támad, aki azonban a rádi csatában győzelmet arat öccse felett. (András herceg VI. Lipót osztrák és stájer herceghez menekül.) | Imre király az ellene összeesküdők levelei után kutatva – Boleszló váci püspök tiltakozása dacára – betör a váci székesegyházba, katonái tettleg bántalmazzák a püspököt. | I. (Přemysl) Ottokár (1197–1230) Sváb Fülöp német királytól megkapja a cseh királyi címet. (→ 1158 nyara, 1212. szeptember 26.) | Imre király elrendeli, hogy az esztergomi érsek minden királyi jövedelemből, továbbá a szepesi és a pozsonyi vámokból tizedet kapjon; az érseknek adja az esztergomi királyi várban álló, befejezetlen királyi palotát. (→ 1256. december 16.) | III. Ince pápa Rómába idézi az Imre király elleni összeesküvéssel vádolt János pannonhalmi apátot. | III. Ince pápa az Imre király és András herceg közötti feszültségre való tekintettel engedélyezi Imre hívei számára, hogy elhalasszák keresztes hadjáratra tett fogadalmuk teljesítését. | III. Ince pápa kiközösítéssel fenyegeti meg András herceget, ha fellázad bátyja, Imre király ellen. | András herceg Humban és Raškában győzelmet arat a szerbek felett. | András herceg Dalmácia és Horvátország mellé felveszi a „Hum” (Hulm), majd rövidesen a „Ráma hercege” címet. |