A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  III. Ince pápa felszólítja András herceget, hogy teljesítse III. Béla keresztes fogadalmát, ellenkező esetben a herceg kiközösítését és trónörökösi jogától való megfosztását helyezi kilátásba. (→ 1217 tavasza) | Rómában pápává választják III. Incét (eredeti nevén Lotario de Segni). Aktívan érvényesítette – a pápai kiközösítés erejét alkalmazva – az egyház szerzett jogait. | Felépül a Miskolc nembéli Domonkos bán által 1190 körül alapított borsmonostori ciszterci apátság, melybe Heiligenkreuzból érkeznek szerzetesek. | Imre király átengedi öccsének, András hercegnek Horvátország és Dalmácia kormányzását. A herceg önálló pénzverésbe kezd, melynek mintáját a friesachi dénárok adják. | András herceg VI. Lipót stájer herceg segítségével a szlavóniai Maøki mellett legyőzi bátyja, Imre király seregét. | Dél-Itáliából német keresztes had indul a Szentföldre. III. Béla király özvegye, Margit is útnak indul, s Akkonban csatlakozik a keresztesekhez. | Imre király feleségül veszi II. Alfonz aragón király leányát, Konstanciát. | Trónra lép III. Béla idősebb fia, Imre király. (Uralkodik 1204-ig.) | Meghal III. Béla király. Fehérvárott temetik el első felesége mellé. (A király és hitvese földi maradványait 1848 decemberében feltárták.) | III. Béla keresztes hadjáratot tervez, amely azonban betegsége miatt meghiúsul. Fogadalma teljesítését kisebbik fiára, András hercegre bízza. (→ 1198. január 29., 1217 tavasza) |